Mint ismert, augusztus 1-től december 15-ig a katari el-Dzsais csapatát erősítem az MKB-MVM Veszprém kölcsönjátékosaként. Augusztus 1-jén szálltam gépre, s már a dohai repülőtéren szembesültem az első kellemes meglepetéssel. Ugyanis nemcsak a klub képviselője fogadott, hanem a Veszprém korábbi játékosa, Zarko Markovic, illetve a kapusedzőm, Zoran Djordic is, akit pedig még a Bundesligából ismertem.
Az első nap pihenéssel telt, a délutáni edzésre is csak azért kellett lemennem, hogy bemutatkozzam az új társaknak. Nagyon jól esett, amikor a klub vezetője európai sztárként mutatott be a társaknak. Kiderült, hogy az itteniek folyamatosan követik az európai kézilabdát, s az én eredményeimmel is tisztában voltak. Kifejezetten kedvesen fogadtak a játékosok, vezetők is.
Ezt követően aztán fejest ugrottunk a „mélyvízbe”, s azóta is megállás nélkül edzünk, zajlik az alapozás. Igaz, velünk, kapusokkal egyelőre jobbára csak a kapusedző foglalkozik.
Jövő hét kedden Zágrábbá utazunk edzőtáborba. Onnan pedig majd Strasbourg felé vesszük az irányt, ahol augusztus 28. és 31. között rendezik meg az Euro Tournoi elnevezésű felkészülési tornát. Az első meccsünket rögtön a PSG ellen játsszuk.
Utána jövünk vissza Katarba, s egy hetünk marad majd felkészülni a szeptember 7-12. között esedékes Super Globe-ra (a nem hivatalos klubvilágbajnokságra). Itt a BL-győztes Flensburggal, a pán-amerikai első HC Taubate gárdájával (brazil) és a szabadkártyás Al-Ahli (szintén katari) küzdünk majd egy négyesben. Itt az elvárás a csoportban az első két hely egyikének megszerzése, de Flensburg erejével természetesen itt is mindenki tisztában van. A végső cél pedig a dobogóra kerülés, de elmondták, akkor sem történik katasztrófa, ha ez nem sikerül.
A viadal után szünetet kapunk, azt azonban még nem tudjuk, hogy pontosan mennyit. Eddig ugyanis tunéziai edzőnk volt, de őt most montenegrói szakember váltja (aki kedden tartotta az első edzését), s ő még átvariálhatja a programunkat. Egy vagy két hét pihenő vár ránk, amikor terveim szerint haza tudok menni Magyarországra.
Amikor visszatérünk, elkezdünk egy újabb alapozást, hiszen december 5. és 13. között egy másik nagy nemzetközi tornán fogunk szerepelni. A nagyobb elvárások egyébként ezzel a tornával kapcsolatban vannak felénk. A két torna között viszont hatalmas az űr…
A körülmények egyébként kifogástalanok, igaz, az edzésmódszerek eltérnek attól, amiket Európában megszoktam. Egyébként egészen ügyes kis társaságba kerültem, megvallom, gyengébb csapatra számítottam. Az egyiptomi és a tunéziai válogatott magja játszik nálunk, kiegészítve egy bosnyák kapussal és jobbszélsővel, a már említett Markoviccsal és velem. A klub nyolc játékosa a katari válogatottal szerepel, ők ugyanis a jövő januári vb-ig együtt készülnek. Igaz, így is tizenhat fős a keretünk. Korábbi csapattársam – aki jövőre itt fog váltani –, Goran Stojanovic is a katari nemzeti csapattal tréningezik. Érdekesség, hogy maga a katari bajnokság csak jövőre startol, amely majd február 1-jétől május végig lesz összesűrítve.
Izgatottan várom az új kihívásokat. Mindent elkövetek, hogy jól szerepeljek a követő időszakban. Ha már így alakult a pályafutásom, szeretném itt is letenni a névjegyem.
Szabadidőmben sokat beszélgetek Markoviccsal, aki külön kérte, hogy magyarul társalogjunk, ugyanis szeretné, hogy „visszajöjjön” neki a nyelv. Djordic pedig tökéletesen beszél németül, így vele is könnyedén tudok kommunikálni. Róla is csak jókat mondhatok. Nagyon megértő edző, mindent meg lehet vele beszélni.
Dohában hatalmas a fényűzés és a luxus, európai szemmel minden új és szokatlan. Sokat kocsikázom a városban. Eleinte eltévedtem párszor az egymást átszelő soksávos autópályákon, de mostanra már egészen jól kiismerem magam. S a hatalmas épületek is segítenek a tájékozódásban.
Időnként vannak „holtpontok”, de az edzések feltöltenek. A családom természetesen nagyon hiányzik, de az internetnek köszönhetően minden nap beszélhetek velük, illetve kamerán keresztül láthatom is őket.
Fazekas Nándor
