2005 nyarán a német Gummersbach csapatából érkezett Veszprémbe a szerb légiós, Ivan Lapcevic, aki öt idényen keresztül keserítette meg az ellenfél támadóinak életét Jevgenyij Lusnyikovval közösen. – Alaposan átalakult a játékom Veszprémben. Őszintén megvallva kezdetben zavart, hogy támadásban nem játszhattam, hiszen komplex – támadásban és védekezésben is bevethető – játékosként érkeztem Magyarországra. Ezt a képességemet azonban idővel elveszítettem, s védekező specialista vált belőlem – ismerte el a kétszeres világbajnoki bronzérmes (1999, 2001), aki elmondta: rendkívül megható számára, hogy ennyi idő elteltével is érdeklődtünk iránta.
„Lapac” öt veszprémi éve alatt ugyan ennyiszer örülhetett bajnok címnek, s csupán egy alkalommal maradt alul a Magyar Kupa fináléjában. Mocsai Lajos irányításával pedig 2008-ban a Kupagyőztesek Európa Kupáját is elhódította.
Ivan Lapcevic (archív fotók)
– Élénken él bennem Magyarország, s azon belül Veszprém is. A szép magyar lányokat, s a magyaros konyhát sem felejtettem el, ahogy a Balaton, s annak kiváló borai is hiányoznak. Az első szó azonban a szurkolóké, hiszen sem Veszprémbe igazolásom előtt, sem azt követően nem tapasztaltam hasonló buzdítást. Veszprém egy hangulatos és szép város, de sok hasonló van a világon. Azonban a klub és a szurkolók közös erővel egy olyan dimenzióba emelték a települést, amit egész Európában ismernek és elismernek. Örülök, hogy veszprémi lakos lehettem, s boldog vagyok, hogy egy kiváló sportközösséghez tartoztam – húzta alá a több mint kétszázszoros szerb (korábban jugoszláv) válogatott sportoló.
– Hatalmas motiváció jellemezte azt a gárdát, amelyet kiváló játékosok alkottak. A Veszprém–Szeged csaták mindig különlegesen nehezek voltak, a BL-csatákat pedig szintén óriási érzelmi töltettel vívtuk meg. Mindemellett olyan személyes barátságokat, kapcsolatokat kötöttem itt, amelyeket örökre szívembe zártam. Hajnal Csaba a legfontosabb láncszem a veszprémi gépezetben, ő emelte a legmagasabb szintre a klubot. Dr. Magyarády Péterrel is különleges kapcsolatom volt, de felsorolhatnám a klub összes alkalmazottját, s persze a kedves szurkolókat. Remport Csabát kell még személy szerint megemlítenem, aki teljes szívével szereti ezt a klubot. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen klub történetének lehettem a részese – jegyezte meg az egykori kiválóság, aki márciusban ünnepli 39. születésnapját.
Veszprémből a spanyol első osztályban szereplő BM Puerto Sagunto csapatához szerződött, ahol egy évet játszott. Ezt követően Olaszországba igazolt, Bologna mellett, a Romagna Handball együttesénél is lehúzott egy idényt, majd felhagyott a profi sporttal.
– Rengeteg szép emlékemet őrzök a karrieremből. Minden ország, klub, város komoly benyomást tett rám, s mind különbözött valamiben. Spanyolországra gondolva a napsütés, a tenger, az ételek, s a nyugodt életstílus jut eszembe. Olaszország történelme olyan gazdag, hogy szinte megérinti az embert, s a legjobb pizzák és borok hazája is. Németország a szervezettségével és a legmagasabb szintű kézilabda kultúrával égett bele a memóriámba. Itt nagyon megbecsülték és tisztelték a kézilabdásokat, akik igazi profi sportemberként gondolkodtak a pályán, s azon kívül is.
– Számos kedves történetet tudnék mesélni a veszprémi időszakomból, sajnos azonban egy nagyon szomorú történet is bennem maradt. Marian halálának napja örök fájdalomként van ott a lelkemben. Azt gondolom, akik ismerték ezt a nagyszerű embert, mind ugyanígy éreznek. A halála óta – ahogy sokan mások is – másképpen látom a világot. Megtanultam, hogy az élet rövid. A jelenlegi munkámat is a tragédia hatására választottam. Egy olyan szervezettnél dolgozom, melynek az a célja, hogy a fiatal gyerekek később sikeresek legyenek az életben. Nemcsak a sportra készítem fel őket, hanem megpróbálom átadni nekik azt a tudást, amellyel az élet más területén is megállják majd a helyüket. Mindemellett egy civilszervezetben is segítek, jótékonysági eseményeket szervezünk, mellyel olyan embereken segíthetünk, akik rossz körülmények között élnek a világ szegény tájain (Nigéria, Szíria, Irak, Szomália stb.).
Lapcevic a magánéletéről is szívesen mesélt a vehirsport.hu érdeklődésére. – Belgrádban élek feleségemmel Mylene-vel, akivel multikulturális párt alkotunk, hiszen ő Afrikában nőtt fel. Olykor nehéz összeegyeztetni a különbségeket, de ez is csak erősíti kettőnk egységét. Lányunk, Ima Anastasia most négyéves, s máris kiválóan beszél a francia és szerb nyelvet, s mindemellett még angolul is tud egy keveset. Idén kerül a könyvespolcokra első regényem, de tervezem egy olyan könyv megírását is, mely bemutatja a sikerhez vezető utat a sportban – mesélt terveiről.
Természetesen kíváncsiak voltunk, miként látja egykori csapatának esélyeit a korábbi kedvenc. – Úgy vélem, a lehető legjobb úton halad a siker felé az MKB-MVM. Korábban a világ nyolc-tíz legjobb csapatához tartoztak, mára azonban – a Barcelona és Kiel társaságában – a top három közé emelkedtek. Azt hiszem, a hazai bajnokság és a SEHA-liga sem lesz nehéz falat a Veszprémnek, mindkét sorozatban győzelmet várok. A BL-ben már nem lesz ilyen „könnyű” dolga a csapatnak. Azt remélem, s kívánom a csapatnak, hogy hódítsa el a Bajnokok Ligája serlegét, s koronázza meg a csapat eddig történelmét ezzel.
Mini sorozatunk korábbi részeiben Jevgenyij Lusnyikovval, Gál Gyulával és Tombor Csabával beszélgettünk.
