Három hónap leforgása alatt csupán kétszer veszített nemzetközi kupamérkőzésen az MKB-MVM Veszprém kézilabda csapata, ami a 26 győzelmükkel összevetve nem sokat ront a Bajnokok Ligájában és a SEHA Ligában is a döntő felé masírozó együttes eddigi összesített mérlegén. Amire viszont nehéz magyarázatot találni, és aminek az okát maguk, a magyar bajnokcsapat jobbnál jobb játékosai sem találják, az a két vereség súlyossága. Carlos Ortega együttese tavaly decemberben Mannheimben a Löwennel, az elmúlt hétvégén pedig Szkopjéban a Vardarral szemben maradt alul, mind kétszer idegenben, és ismétlődően hét gólnyi különbséggel.
Miért van az, hogy ha kikap az MKB-MVM Veszprém, akkor nagyon kikap? – kérdezte Mikler Rolandtól, a csapat válogatott kapusától a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa.
– Nagyon nehezen éltem meg azt, ami szombaton Szkopjéban történt velünk, ahová a győzelem reményében érkeztünk - ezzel kezdte. - A játékostársaimmal együtt én is sajnálom, hogy éppen a SEHA Liga alapszakaszának utolsó mérkőzésén szakadt meg a veretlenségi sorozatunk, amiért csak magunkat okolhatjuk. A bajok azzal kezdődtek, hogy a mérkőzés elején nem tudtunk kellőképpen összpontosítani, gyakran adogattuk oda a labdát a macedónoknak, akik szinte mindig góllal büntették a hibánkat. Amikor felnéztem az eredményjelző táblára, és azt láttam, hogy 3:11-re állunk, nem hittem a szememnek. Elkezdtünk futni az eredmény után, ami idegileg és fizikailag is sokat kivett a csapatból. Sikerült feljönnünk kétgólnyi különbségre, de utána végleg kiderült, hogy ez nem a mi napunk. Úgy nem lehet nyerni, ha a mérkőzés nagy részében az ellenfél irányítja a játékot – ismerte el Mikler, aki nagyon sokszor került kiszolgáltatott helyzetbe.
Mikler: Nem fér bele több kisiklás
A kapus – társai elhatározását is képviselve – nagyon reméli, hogy a tavaly decemberi és a mostani holtpontot az idény végéig már nem követi egy harmadik, ami a legnagyobb tervek megvalósulását is megakadályozhatná...
– A szombati vereség, majd a bosszankodás és a rosszkedv vasárnapja után hétfőn már keményen edzettünk, kedden pedig bajnoki meccset játszunk Tatabányán. Szombaton a spanyolországi Logronóban kell helyt állnunk a Naturhouse La Rioja elleni Bajnokok Ligája mérkőzésünkön, egy héttel később pedig a veszprémi visszavágón. A leckét szombaton megkaptuk, és a tanulságot is levontuk már. Mostantól egyetlen meccsen sem szabad kiengednünk, sem az elején, sem a közepén, legkevésbé pedig a hajrában nem. A La Rioja nem áll a Barcelona szintjén, de a spanyol kézilabda iskola egyik jeles képviselője. Játékosaikat felvillanyozta, hogy bekerültek a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé, és a győzni akarásukat a szombati találkozónk előtt nem is titkolják. Nekünk viszont az kell megmutatnunk, hogy nem a szkopjei teljesítmény jellemző ránk, hanem azok a mérkőzések, amelyeket harcos játékkal, összetartással és kellő összpontosítással meg tudtunk nyerni. Ennek köszönhetően lettünk csoportelsők a Bajnokok Ligájában és kerültünk a SEHA Ligában az alapszakasz zárásakor a legjobb helyre – hangsúlyozta Mikler Roland, akinek a korábbi csapata, a MOL-Pick Szeged a BL legjobb 16 csapata között éppen az említett Rhein-Neckar Löwennel méri össze a tudását.
