– Kavarognak a gondolatok a fejemben, a jók mellett rosszak is, az viszont megkérdőjelezhetetlen a számomra, hogy a csapatom ismét előrelépett. Bizonyítéka ennek elsősorban az, hogy utolsókból másodikak lettünk egy év leforgása alatt, és a döntőben sokáig, egészen a hajráig versenyben tudtunk maradni a jó előre favoritnak kikiáltott Barcelonával. Egy olyan csapattól kaptunk ki, amelyik csak a múlt hétvégi teljesítményét figyelembe véve valóban a legjobb volt. Szerintem ezt sem lehet megkérdőjelezni – jelentette ki elismerésre méltó tárgyilagossággal a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Nagy László, aki a Kiel elleni elődöntőben, majd a Barcelona elleni "aranymérkőzésen" is a legszebb napjaira emlékeztető teljesítményt nyújtott. A német bajnoknak hét, az újdonsült BL győztesnek nyolc gólt dobott.
Arra a kérdésre, hogy a döntőben a Barcelona végül is a jobb erőállapotának, a jobban megválasztott taktikájának, az erősebb játékosállományának, esetleg a játékvezetők által biztosított hátszélnek köszönhette-e az ötgólos győzelmét, szokásához híven diplomatikus választ adott.
– Meggyőződésem, hogy a taktikai felkészültségünkkel nem játszottunk alárendelt szerepet. El kell ismernem viszont, hogy a végére elfáradtunk, el is fogytunk, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szombati elődöntők után a Barcelonának három órával több ideje maradt a regenerációra. Ezen a szinten távolról sem mindegy, hogy a második csata 21 vagy 24 órával később következik. Ugyanakkor azt is ki kell mondanom, hogy a kiemelkedően magabiztos kapusteljesítményre, a szilárd védekezésre, és abból indított gyors támadásépítésre épülő fegyvertárunkból a vasárnapi döntőben hiányzott az elegendő, vagy inkább a megfelelő hatóerejű muníció – hangsúlyozta.
A sportág 34 esztendős világhíressége, akit csapattársával, a svéd Andreas Nilssonnal együtt beválasztottak a Final Four álomcsapatába, nyilatkozatát egy érdekes kijelentéssel folytatta:
– A négyes döntő előtt egyetértettem azokkal, akik azt mondták, hogy négy, egymáshoz nagyon közeli tudású csapat alkotja a Final Four mezőnyét. Most utólag pedig azt mondhatom, hogy akárhányszor csak újra játszanák a négyes döntőt, mindig új sorrend alakulna ki, és új győztes ünnepelne!
A csapatkapitány mindehhez még annyit tett hozzá, hogy egykori barcelonai kétszeres BL győztesként nagyon bízott a harmadik első hely kivívásában is. Csapaton belül persze nem volt ezzel egyedül. Szerinte most az MKB-MVM Veszprém számára az jelenti az egyik legnagyobb feladatot, hogy az idei szerepléséből is képes legyen levonni a szükséges következtetéseket. A most zárulónál is nehezebb idényre számít a 2015/2016-as szezonban.
