– Adja magát a nyitó kérdés: mi újság a térdeddel, miként szolgál az egészséged? – kérdezték a veszpremkosar.hu oldalon a 29 éves irányítót, aki korábban megfordult az élvonalbeli Zalakerámia ZTE-KK-ban és a Falco-Trend Optika KC Szombathelyen, illetve a klubok jogelődjeinél.
– Azt gondolom, hogy a sérült testrész mostanra teljesen terhelhető, a lábamban nem érzek fájdalmat, az mindenféle mozgástípusra alkalmas. Amennyiben a combizmomat sikerül hozzáerősítenem, olyan lesz, mint fénykorában.
– Tavaly ilyenkor a Motax-Concordia KC Pápa a vasi megyeszékhelyre visszatért csillag, Kálmán László helyére szerződtetett, ám – sérülés miatt – nem felelhettél meg az elvárásoknak…
– Az alapozás kezdetén bevizesedett a térdem. Összeszorított foggal próbáltam játszani, miközben különböző kezelésekre jártam. Így injekciókúrán is vettem részt. Miután a terápiák nem segítettek, terhelés mellett néha csillagokat láttam, az év végén artroszkópos műtéttel orvosolták a lábrészben levált porcdarabokat, valamint a porckopást. Februárban részt vehettem a műhely gyakorlásain, márciusban ismét játszhattam, de csak lassan nyertem vissza az erőnlétemet, a gondok előtti állapotomat.
– Aztán nemsokára jött a veszprémiek érdeklődése, ami a pápai klubvezetőknél – érthetetlen módon – „kiverte a biztosítékot”…
– Az ottani elöljárók etikátlannak tartották, hogy szezon közben leültem beszélgetni a veszprémi funkcionárusokkal. Amikor erre fény derült, pontosabban arra, hogy a következő kiírásban – hangsúlyozom: a kontraktusom lejártával – már a bakonyi megyeszékhely együttesét segítem, hogy is fogalmazzak: megfagyott körülöttem a levegő.
Simon László - fotó: bb1.hu
– Ezen miért csodálkozol, hiszen mikor kiderült a klubváltásod, egyértelműen fogalmaztak: „aki ilyen sportszerűtlenül viselkedik, annak méltósággal kell viselni a következményeit”?!
– Veszprémben jutottam álláslehetőséghez, egy cég logisztikai munkatársa lettem, s már az előző bajnokság ideje alatt ideköltöztem. Egyértelmű, az új munkahely állt az áttelepedés hátterében. Erről idejében tájékoztattam a pápai elöljárókat, jeleztem, mindettől függetlenül nyugodt körülmények között fejezzük be a pontvadászatot. Noha kedveltem a pápai sportkört, szerettem náluk pattogtatni, utána már nem kaptam náluk szereplési lehetőséget. Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, hogy rossz szájízzel kellett eljönnöm, de nem érzem magam hibásnak. Most már elárulhatom: egy évvel ezelőtt is szó volt arról, hogy a veszprémiekhez érkezem. Az egyesületnél akkor is felvetődött a nevem, aztán menet közben nélkülem töltődött fel a játékoskeret.
– Előzetesen milyen információid voltak a veszprémi közösségről?
– Látásból majd’ mindenkit ismerek, Kámán Tamással, Vertetics Ádámmal és Kováts Viktorral pedig hajdan együtt is játszottam.
– A pápai kaland előtt nyolc évet húztál le Zalaegerszegen, négyet Szombathelyen, rendelkezel bajnoki és Magyar Kupa-arannyal, továbbá negyvenhárom alkalommal szerepeltél a válogatottunkban. Meglepődsz azon, hogy tárt karokkal várnak a HOYA-Pannon Egyetem Veszprémnél?
– Mérész Csaba vezetőedző – akit egyébiránt a barátomnak mondhatok – vázolta a rám váró feladatokat, vagyis tudom, hogy jó helyre kerülök, ahol már várnak. Meggyőződésem, hogy erős társaságunk lesz, amely a sorozat végén ott lehet az első négy helyezett között. Szeretnék jó játékkal hozzájárulni egy jó eredményhez. Etekintetben bízok magamban és a kollektívában is. Remélem, hogy egyes és kettes poszton bevethető hátvédként erősítést jelentek az értékeit megtartó közösség számára. Nem titok, hosszú távon tervezek Veszprémben.
– A felkészülés augusztusi rajtjáig még van idő, addig miként telik a nyarad?
– Miután új vagyok a munkahelyemen, túlzottan sok kivehető szabadsággal nem rendelkezem, ráadásul a különböző munkafolyamatokba bele kell tanulnom. Ilyenformán idén nem tervezek hosszú nyaralást, maradnak a hétvégék, vele együtt a Balaton és a horgászat. Meg persze ismerkedem Veszprémmel és környékével, ami úgy szép, ahogy van.
