Szépen lassan vége az alapszakasz küzdelmeinek, aminek nagyon örülök, mert kegyetlen unalmasra sikerült. Ennyi megszakítással egyszerűen élvezhetetlen volt ez az egész. Természetesen tudom, hogy miért volt ez így, de akkor is. Játszottunk, aztán pihentünk. Újra meccs, újra pihenés. Hol nyertünk, hol kikaptunk. A lényeg viszont az, hogy ismét a legjobbakkal küzdhetünk a rájátszásban.
Túlvagyunk három mérkőzésen: a Vasas, a Göcsej és a Szombathely ellen játszottunk. Két győzelem mellett egy szombathelyi vereség a mérlegünk. Készülünk hol így, hol úgy. Folytonosságról nemigen tudok beszámolni, hiszen olyan ritkán van mérkőzés, hogy istenigazából nem is kell „készülni”.
Legalább annyi izgalom maradt, hogy a hatodik helyért kemény csata folyik. Még három együttes odaérhet a felsőházra: az Aramis, a Nyírgyulaj és a Göcsej. Na, és ugye hozzánk az Aramis látogat, hogy beverekedje magát a legjobbak közé. Ha nálunk nem sikerül nyerniük, akkor valószínűleg marad nekik az alsó régió. Már voltak olyanok, akik megkérdezték, hogy leadjuk-e a pontokat, mert akkor legalább kevesebbet kell utaznunk. Én azonnal nemmel feleltem. Én senkinek nem akarok rosszat, és a csapatom sem. Én hiszek a sport tisztaságában. Nem lenne korrekt más csapatokkal szemben, ha mi akarnánk irányítani azt, hogy ki kerüljön a legjobbak közé. Megtehetnénk, de nem tesszük. Ha netán vereséget szenvednénk (remélem, nem fogunk), akkor az azért van, mert jobb volt aznap este az ellenfél.
Sokan kérdezték, hogy mire számíthatunk a rájátszásban. Nos, tíz döntőre! Mindegyik elképesztően nehéz lesz. Természetesen megvannak a céljaink. Viszont sajnos a többi csapat is így van ezzel. Nagyon kemény csatákra van kilátás remek alakulatok ellen. Nagyon remélem, hogy a sérülések és az eltiltások végre elkerülnek minket, mert akkor szép lehet részünkről a rájátszás. Ha nem, (...). Na, de a lényeg, hogy szurkolóink remek mérkőzéseket láthassanak! Egy biztos, nem fognak unatkozni azok, akik a csarnokban lesznek.
Sajnos Boromisza Dani abbahagyta a játékot, mert Ausztriában olyan állást kapott, amit nem akart visszautasítani. Innen is sok sikert kívánok neki a további életéhez. Tehát a helyzetünk ismét nehezebb lett. Na, de nem siránkozom, mert a hatodik helynél nem lehet rosszabb. :-) Ami biztos, s amit megígérhetek, hogy a játékosaim az utolsó leheletükig küzdeni fognak. Aztán meglátjuk, hogy az mire lesz elég. Nagyon számítunk rátok, szurkolókra, mert nélkületek nem tudunk jól teljesíteni.
Válogatottunk meg összeméri erejét az olasz együttessel. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy ki a favorit a két csapat közül. Írnék valami biztatót, de nemigen tudok, mert a két válogatott között elképesztő különbségek vannak. Bár az elmondások szerint, ha az olaszok nem szereznek hamar gólt, akkor elkezdenek veszekedni egymással és mindenki elkezd egyénieskedni. Hát legyen így. :-) Felőlem rátekeredhetnek a labdára és össze is veszhetnek, csak verjük ki őket. Bár én erre nagyon kevés esélyt látok. Persze nem sértődnék meg, ha tévednék. Egy biztos, én nagyon szorítok a srácoknak, hogy valami csodát csináljanak!
Hajrá Veszprém, hajrá magyar futsal!
Madarász „Madi” János
