A Telekom Veszprém izlandi légiósáról, Aron Palmarssonról van szó, akivel szerda délután beszélgettünk az együttese előtt álló kihívásokról. A bakonyi alakulat három héten belül öt meccsen lép pályára: szombaton 17.30-tól a Kielt fogadják hazai környezetben a BL-ben, egy héttel később Barcelonába utaznak, majd újabb hét nap elteltével Szegedre látogat Javier Sabaté legénysége. Ráadásként hétközi találkozókon a Mezőkövesd és a Nexe is játékra jelentkezik Veszprémben ez idő alatt.
Sokkal jobb móka játszani, mint edzeni
Az izlandi kiválóság azonban nem retten meg a sokasodó feladatoktól. – Sokkal jobb móka játszani, mint edzeni. Személy szerint nekem jobban fekszik, hogy több tétjátszmánk van a zajló szezonban. A keretünk is kibővült, így nem jelenthet problémát a megnövekedett terhelés – szögezte le a változtatásokkal kapcsolatos véleményét.
Mint mondta, frissnek és energikusan érzi magát, s ami ennél is fontosabb, a legkisebb sérülés nélkül várja küzdelmeket. – Az ilyen meccsekért érdemes kézilabdázni. Úgy érzem a társak is hasonlóan rápörögtek már a hétvégére. A Bajnokok Ligájában az összes forduló vérbeli rangadó és mi minden pillanatát élvezzük ezeknek. A Szeged elleni bajnoki pedig olyan presztízsmérkőzés, ahol sosem mehetünk biztosra.
A hibákból tanulni kell amilyen gyorsan csak lehet
Palmarsson együttese eddigi BL-teljesítményéről alkotott véleményét sem rejtette véka alá. – Nem voltam boldog a két döntetlenünk miatt. Mi minden ütközetet győzelemmel szeretnénk megvívni, így volt ez Plockban és Flensburgban is. Úgy vélem, győzelmet érdemeltünk volna Németországban, sőt, több góllal kellett volna behúznunk a két pontot. Csak a mi hibánk, hogy ez nem így alakult. Plockban a támadójátékunk rendben volt, viszont a védekezésünk elmaradt a megszokottól. A Kiel ellen sokkal jobban kell kézilabdáznunk, ha azt az eredményt szeretnénk elérni, amire ez a gárda hivatott. Nem lehetünk elégedettek a döntetlenekkel – húzta alá, majd az elrontott hajrák lehetséges okairól is beszélt.
– Lehet, hogy a fizikai fáradtság az egyik ok, hiszen aki elfárad, koncentrációt is veszít, ami rendkívül fontos a végjátékban. Nem tudom, talán egy kicsit jobb erőállapotra lenne szükség az együttesnél. Az én esetemben azonban ez nem lehet probléma. Az első perctől az utolsóig abszolút jó erőben érzem magam a pályán. A közelmúltban többször is megesett, hogy kezünkben volt a mérkőzés irányítása, mégis döntetlen vagy vereség lett a vége. Ezekből tanulnunk kell, amilyen gyorsan csak lehet. Bárkit bárhol képesek vagyunk legyőzni. Itthon természetesen még jobbak az esélyeink, de úgy gondolom, a Veszprémnek mindig győznie kell. Nekünk a győzelem a mérce. Talán most egy kis nyomást helyezek magunkra, de nem lehetünk elégedettek a döntetlenekkel.
Egy kávé Vujinnal és Sprengerrel?
A Jégember becenévre hallgató huszonhat éves klasszist Ivan Sliskovic sérülése miatt többször is láthattuk átlövő szerepkörben idén. A „beugró szereppel” kapcsolatban elmondta, elsősorban irányítóként tekint magára, de otthonosan érzi magát a balátlövő pozícióban is, hiszen a válogatottban és a hatéves kieli pályafutása során is többször szerepelt már ott, ha a szükség úgy kívánta.
A világklasszis játékmester szombaton többi régi csapattársával, barátjával nézhet farkasszemet, de ez már egyáltalán nem szokatlan számára. – Tavaly érdekes volt ellenünk játszani, hisz hat évig kézilabdáztam Kielben. Úgy ismerem a klubot, mint a tenyeremet. Vujinnal és Sprengerrel is heti szinten tartom a kapcsolatot. Az is előfordulhat, hogy pénteken egy kávéra is összeülünk. Aztán szombaton hatvan percre félretesszük a barátságot. Ők az egyik oldalon, én a másikon. Profik vagyunk, már rég megtanultuk kezelni az ilyen szituációkat.
