A legutóbbi blogom arról szólt, hogy a nagyon jó kezdés után zuhanórepülés vette kezdetét. A zuhanás elég hosszú ideig tartott, ami nem volt túl kellemes, de úrrá lettünk a kellemetlenségeken.
Nem tudom, hányan olvassák, amit írok. S azt sem tudom, hogy ez kinek tetszik, s kinek nem. Bár azért vannak sejtéseim, de mindig igyekszem a tapasztalataimat objektíven megosztani.
Sok mindent nem tudtunk úgy megvalósítani, ahogy szerettünk volna. Az okokkal tisztában vagyok, de vannak dolgok, amelyek nem a közvéleményre tartoznak. Persze a felelősség alól nem akarok kibújni, hiszen valamit nem tudtam megoldani. Viszont nagyon igyekszem, hogy minden úgy alakuljon, ahogy szeretnénk.
Egy picit olyan volt az alapszakaszunk, mint a nagy sikerű sorozat résztvevőinél. A Trónok harcáról beszélek. Vannak királyságok, amelyekért harcolnak. Vannak, akik a harc elején viszonylag jól álltak, de valahogy meggyengültek. Az én kedvenceim, a Starkok viszonylag jól álltak a harcban, de csúnyán meggyengültek. Valahogy én is így éreztem magam a csapatommal. Volt, amikor még mi álltunk a tabella élén, de egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már azért is harcolnunk kell, hogy életben maradjunk. Az életben maradásnál a felsőházi rájátszásra gondolok.
Szóval mi, „Starkok” bár egy picit meggyengültünk, de a harcot nem adjuk fel! Volt annyi erőnk, hogy a nehézségeink ellenére is a legjobb „királyságokkal” harcoljunk tovább azért, hogy eldőljön, ki a legnagyobb „király”.
A sors úgy hozta, hogy a jelenlegi legerősebb „királlyal”, a Győrrel csapunk össze. Hát, ha ezt kell megoldani, akkor ezt fogjuk megoldani! Elképzelhető, hogy Akhilleuszt vagy Isten tudja még, kit kéne segítségül hívni, hogy ezt a királyságot megdöntsük, de ígérem, mindent megteszünk!
Tehát egy hosszú kimenetelű harc veszi kezdetét, mert hat királyság közül mindenki a legnagyobb akar lenni, de csak egy királyság lehet a legnagyobb. Tehát mi, "Starkok" nem a legjobb helyzetből vágunk neki az ütközeteknek, de amíg „élünk”, nem adjuk fel! Minden „királyi hatalomnak” azt üzenem, hogy még élünk és harcolni fogunk azért, hogy a számunkra legjobb helyet foglaljuk el! Sok sikert kívánok ellenfeleinknek!
Továbbra is hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém!
Madarász „Madi” János
