Amikor elindult a bajnokság, tudtuk, hogy melyek lesznek azok a csapatok, amelyek a legjobb helyekért fognak harcolni. Akár a játékosállományt, akár a költségvetést tekintve nyilvánvaló volt, hogy mi ezek az együttesek ellen maximum részsikereket fogunk elérni. Így is történt.
Voltak olyan mérkőzések, amelyekre csettinthettünk, s voltak olyanok, amikor kellemetlenül érezhettük magunkat. Nem tudom, ki hogyan értékeli a teljesítményünket, de én azt mondom, hogy ami ebben a csapatban benne volt, azt kihoztuk.
Rengeteg olyan dologgal kellett megküzdeni az idény folyamán, amivel egyszerűen nem lehet előrébb lépni! Legyen az morális vagy minőségi különbség. Annyi mindent tapasztaltam már pályafutásom során, hogy mindig képes vagyok elhinni, hogy már nem érhetnek nagy meglepetések, de állandóan találkozom új helyzetekkel. Brutális bizonyos dolgokkal szembesülni.
Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy vajon én vagyok túl maximalista vagy egyszerűen csak nem találom meg azokat az embereket, akik értik azt, amit szeretnék. Az ember nem lehet hibátlan. De amikor igyekszem minden tudásomat átadni, hogy miképpen kellene gondolkodni, de állandóan falba ütközöm, onnantól mindig megkérdezem magamtól, miért erőlködöm ezzel. A válasz pedig az, hogy azért, mert egyszer úgy is leesik az a bizonyos tantusz.
Mindentől függetlenül ismét a legjobbak mögött végeztünk. Hol így, hol úgy teljesítettünk, de vannak csapatok, amelyek még a mi szintünket sem tudták elérni. Erre azért büszkék lehetünk, hiszen amikor elkezdtük a bajnokságot, tudtuk, hogy az 5-7. hely valamelyikére leszünk képesek. Mindenkire rá bízom, hogy ezt hogyan értékeli. Én sikernek. Hiszen ha a képességeid maximumát nyújtod, akkor az nem lehet kudarc. Mi ennyire voltunk képesek és megoldottuk.
Érdekes érzések kavarognak bennem, hiszen tisztában voltam azzal, mit érhetünk el, és sikerült is azt elérni, mégis valahogyan másképpen szerettem volna ezt.
Egy biztos, ha változni szeretnénk, ahhoz olyan játékosok kellenek, akikkel a változás megtörténhet. A következő napokban, hetekben vezetőimmel azon fogunk keményen dolgozni, hogy olyan játékosok csatlakozzanak hozzánk, akik minőséget képviselnek.
Azoknak a szurkolóknak pedig, akik mindig kitartanak mellettünk, akármilyen teljesítményt is nyújtunk, óriási köszönetet szeretnék mondani.
Most szusszanok egyet és a következő idényre újult erővel vetem bele magam a munkába. Mindenkinek szép nyarat és jó vébét kívánok. Hajrá Németország!
Továbbra is hajrá magyar futsal, hajrá Veszprém!
Madarász „Madi” János
