A bakonyi klub elöljárói nem zsákbamacskát vettek a huszonhét éves sportolóval, aki a pályán főként a kettes-hármas poszton érzi jól magát, de ha arról van szó, a karmesteri pálcát is kézbe veszi. Fiatal korában igazán tehetséges titánként kezelte a szakma, ehhez legyen elég annyi, hogy tizenhét esztendősen már tagja volt az Albacomp bő keretének, majd hamarosan bemutatkozhatott az elitligában. Öt szezont húzott le a fehérváriaknál, akiknek a második csapatában, az NB I/B-ben érdekelt Fehérvári KC-ban, az első idényében több mint tizenöt pontot átlagolt (…az EnterNet-Pekosinak például harmincnégyet dobott). Hogy kellő rutinra tegyen szert, sok játékidőt kapott, így a kiírások végén más mutatókban is előkelő helyen zárt. Egy rövid – ám súlyos keresztszalag-szakadással kísért – jászberényi periódus után, 2013. őszén áttette a székhelyét a Konecranes-Salgótarjáni KSE-hez, s jóllehet náluk remek pont-, gólpassz-, labdaszerzés és értékindex-átlaggal bírt (…akkortájt az Óbudai Kaszások életét egyszer harminchárom ponttal keserítette meg), idővel továbbállt a Tiszaújvárosi Phoenix KK-ba, ahol mérkőzésenként tizenkilenc és fél pontra volt jó. Legutóbb a nagy rivális Oroszlányi SE Lionst erősítette, akikkel tavasszal – a negyedikként „leintett” Körtélyesi Gergelyék kárára – bronzérmes lett. Egyébiránt tarjáni és oroszlányi színekben is gyakran tört borsot a mieink orra alá, az OSE alkalmazottjaként az előző szezonban, négy derbin ötvenhárom pontot hintett a Mérész-legénységnek. Vagyis, mifelénk ismerik és tudják, hogy mire képes.
– A Hoya-funkcionáriusok már tavaly is felvették velem a kapcsolatot, de akkor az „oroszlánok” mellett döntöttem, s ezt utólag sem bánom – jegyezte meg Madár András (193 centi, 89 kiló). – Most Veszprémből jobb ajánlattal kerestek meg, ám ami sokat nyomott a latba, hogy egy olyan összetételű, mondhatjuk komplett keretet vázoltak fel előttem, amely a ligában valóban bajnokesélyes. Ezzel együtt volt bennem némi huzavona, hogy maradjak, vagy menjek – lévén, jól éreztem magam a Vértes északnyugati lábánál –, aztán végül belecsaptam a veszprémi vezetők kezébe. Egyelőre két évre köteleztem el magam a királynék városába. Az OSE-nál dolgozók és a klubért szorítók persze nem örültek a választásomnak, de azért sok szerencsét kívántak a folytatáshoz.
A játékostól megtudtuk: az új műhelyével múlt héten kezdték el a felkészülést és már egy tesztmérkőzésen is túl vannak. – Előbbi jó hangulatban telik, noha a szakmából alaposan felkészült Mérész Csaba vezetőedző nehéz gyakorlásokat vezényel nekünk. Utóbbin pedig elsősorban a védekezést gyakoroltuk, ami összességében jól sikerült. Természetesen ezúttal sem az volt a fontos, hogy mennyi pontot dobok, hanem, hogy kipróbáljunk bizonyos játékelemeket. Bátran kijelenthetem, hogy egy szimpatikus és aranyesélyes társasághoz kerültem, az ittlétem alatt csak pozitívumok értek. A klub ambiciózus, tényleg van benne potenciál. Az erőgyűjtésünk profi körülmények között zajlik, a sportkört működtető gazdasági társaság munkatársai mindenben a segítségemre vannak. Nem lehet panasz a lakhatásomra sem, Schéda Martinnal a Cholnoky-városban kaptunk egy bérleményt. A szüleim Székesfehérvárott élnek, a barátnőm miskolci, ám ősztől a fővárosban folytatja a tanulmányait, ezért gyakrabban találkozhatunk. A nyáron voltunk Berekfürdőn és Horvátországban, és a futással, illetve a konditermi foglalkozásokkal mindenütt ügyeltem az egyéni felkészültségemre.
Madár András egykoron nem tudta megfelelő érettséggel és felelősséggel kezelni a tehetségét, ám mostanra „benőtt a feje lágya”. Emiatt – mármint, hogy nem futotta be azt a pályát, amit hajdan jósoltak neki – van benne némi hiányérzet, de mint közölte: nem néz hátra, csak előre. A hozzá közel állók szerint nem mindig könnyű eset (…a fehérváriak keretéből súlyos fegyelmi vétség elkövetése miatt került ki, és Salgótarjánból sem a legjobb szájízzel jött el), ám a küzdőtéren nagy harcos, aki mindent megtesz a győzelemért. A múlt történésein már nem tud változtatni, így reményei szerint mifelénk rátalál(t) arra az útra, amit keresett. – A céljaim egyértelműek, szeretnék visszakerülni az A-csoportba, és az új csapatom sikereihez jó teljesítménnyel járulnék hozzá. Nem az a lényeg, hogy húszpontos átlagom legyen, hanem, hogy bajnokságot nyerjünk. Védekezésben még sokat fejlődhetek, és jobban járnék, ha a heves vérmérsékletem szülte energiákat a produkciómba „csempészném” bele. Remélhetőleg látványos és gyors kosárlabdával szolgálunk a szurkolóinknak, akiknek megígérhetem: rajtam nem múlnak majd a diadalok.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy a spíler a kritikus pillanatokban vállalni fogja a kezességet, ugyanis dolgozik benne a bizonyítási vágy. Minden bizonnyal jó hatással lesz az együttesre, de miért is lenne másként, mikor Veszprémet megfelelőnek találta a képességei további pallérozására.