Már az első percek igazolták, hogy a másodosztályú ligában valamennyi idegenbeli mérkőzés nehéz (…még az esélyesebb csapatok számára is), eleinte ennek megfelelően alakult a „sorminta”: hol az egyik (2-0, 5-4), hol a másik gárda (2-3, 5-6) járt előrébb. A vendégek próbálták magukhoz ragadni a kezdeményezést, ám hiába védekeztek jól – s szereztek ily’ módon labdákat –, a másik térfélen rossz döntéseket hoztak, elmaradtak a könnyű kosarak (9-10). A hadszíntéren mindkét alakulat pontatlanul célzott, az egyetemisták ugyan megléptek Szabó Péter és Völgyi Marcell pontjaival (9-13), viszont a több lepattanó-labdát gyűjtött hazaiak szívósan tartották magukat, mi több, a vezetést is visszavették (14-13).
A bakonyiak szempontjából a helyzetek kialakításával nem volt gond, „csupán” a befejezésekkel – bosszantó ziccerek maradtak ki (19-19). Egy ideig a folytatásban is valamivel akaratosabbnak tűnt az agresszíven, sok lábmunkával védekezett rivális (24-24). Egyéni villanások révén először talán huszonhét–huszonhétnél sikerült megtörni a bonyhádiak lendületét, jóllehet a veszprémiek gyors játékába továbbra is belecsúsztak baklövések (…a pályán nem mindig értették meg egymást), néha kapkodó és nehezen érthető volt az előadásmenetük (27-32).
Az állás ezután három percig nem változott, majd Madár Andrásék ritmust váltottak és állva hagyták a másik oldalt (29-39). A derbi ezen periódusában jó felfogásban "tettek-vettek", dinamikusak és kombinatívak voltak (31-45). Az addiginál szigorúbb hátsó alakzatukkal mind több hibára késztették Pupp Bencééket, akik az első félidőben tizennégy labdát adtak el. A Hoya-mezesek szép lassan megnyugtató előnyre tettek szert, igaz, a kinti dobásokkal nekik is meggyűlt a bajuk.
A fordulást követően a vetélytárs visszajött tíz pontra, mintha csak bizonyítani akarták volna a tételt, miszerint Bonyhádon nem könnyű nyerni (39-49). Egy darabig állandósulni látszott ez a különbség, azonban a helyi szurkolók nagy bánatára a kocka nem akart fordulni – legfeljebb a remények éledeztek némiképp (45-53). Miközben mindkét együttes mutatott szép dolgokat, Körtélyesi Gergelyék megint kezdtek meglépni: nem arról volt szó, hogy megrázták magukat, csak több távoli kísérletük is a gyűrűbe hullott (45-60). Ekkortájt nem nyomta őket az esélyesség terhe, nem voltak ugyan olyan élesek, mint múlt héten (…másik arcukat mutatták, mint a nagykőrösiekkel szemben), ám a differencia nem akart csökkenni (52-68). Sajnos a játék gyakran töredezett, lévén, a sípmesterek a lefújásig huszonegy, illetve harminchárom büntetőt dobattak a csapatokkal.
A záró felvonáshoz érkezve a Mérész-legénység akarata érvényesült, a találkozó ezen részében már a – korábban meglepetésben gondolkodott – Tolna-megyeiek is érezték, hogy innen számukra már nincs visszaút (54-73). A mieink pedig nem álltak le, ha nem is voltak csúcsformában, időnként tanújelét adták annak, hogy sok pozitív energia van a társaságon belül (58-80). A lepattanó-csatában diadalmaskodott bonyhádiak azért becsületből mentek előre, s mivel a veszprémiek védelme fellazult és az akcióikat túlcifrázták (koncentráció híján visszavettek a tempóból), a hajrában kicsivel közelebb férkőztek. Persze a lényeget illetően ez már nem osztott, nem szorzott…
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 2. forduló:
Knipl Kft. Bonyhádi KSE–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 70-86 (23-22, 9-23, 20-21, 18-20)
Bonyhád, 200 néző. Vezette: Kapitány, Radnóti, Tóth.
Bonyhád: Pupp 10, Baki, Somogyfoki Sz. 13/3, Tömösváry 14/3, Hadnagy. Csere: Dorogi 15, Jilling 9/3, Kis, Nagy 5, Gébert 4, Csobán, Buday-Sántha. Vezetőedző: Morgen Frigyes.
Veszprém: Madár 8, Szűcs 2, Pavlovic 6, Kovács 12, Völgyi 15. Csere: Szabó 22/6, Körtélyesi 14/6, Lógár, Kerkai 5, Helmeczi 2, Bodó. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – Más volt ez a bajnoki, mint a legutóbbi, de nem lehet mindig hatvankét ponttal nyerni. Sem elől, sem hátul nem találtuk a ritmusunkat, meglehetősen rossz százalékkal dobtunk. Ezzel együtt megyünk előre, mert komoly céljaink vannak.
