Két menesztés három év alatt
Három évvel ezelőtt, szeptember 21-én a magyar bajnok veszprémi kézilabdaklub vezetői felindultan ajtót mutattak a játékosként hatszoros BL-győztes spanyol Carlos Ortega vezetőedzőnek, akit másokkal együtt a 2012-ben Barcelonából hazatért Nagy László ajánlott új klubjának a figyelmébe.
Két napja a Telekom Veszprém vezérkara felmentette a munkavégzés alól Ljubomir Vranjest, a svéd sztáredzőjét, aki 2014-ben BL-t nyert a német Flensburg-Handewitt együttesével, rövid magyarországi tevékenysége alatt viszont az „Építők” elköszönt a magyar bajnoki címétől, a Bajnokok Ligájában pedig már a negyeddöntő előtt csúfos búcsúra kényszerült. Az edzések vezetésével az 50 esztendős Gulyás Istvánt, az egykori irányítójátékost, a klub 21 éven aluli csapatának jelenlegi vezetőjét bízták meg, aki akkor volt sportpályafutása csúcsán, amikor klub neve még Veszprémi KSE volt.
Egy újabb trónfosztás a királynék városában – ez most a sportág szenzációja. Utoljára hat éve vezette az elitcsapat edzéseit hazai szakember, amikor még Mocsai Lajos volt a veszprémi együttes vezetőedzője. Vranjes utódjának kiválasztásával kapcsolatban forgatókönyvből több is van, ilyenkor mindig az a kérdés, hogy idény közben kivel, milyen gyorsan és hogyan sikerül megállapodásra jutni.
Parrondo példája
– Ha a bajnoki cím elvesztése és a BL-fiaskó idejében magyar edző irányítja a csapatot, valószínűleg azonnal útilaput kötnek a talpára – nyilatkozta Éles József, a veszprémi kézilabdázás ikonja, egykori világválogatott játékos az SzPress Hírszolgálatnak.
– Vranjes tekintélyét már akkor aláásták a kudarcok, mégis maradhatott. Hasonló helyzetben vélhetően egyetlen magyar szakember se kapott volna még egy lehetőséget, mert csak a mondás szól úgy, hogy a türelem rózsát terem. Attól, hogy valaki BL-t tudott nyerni a német csapatával, távolról sem biztos, hogy ugyanazzal ismételni is tud, még kevésbé az, hogy egy másik országban is a csúcsra képes juttatni egy egészen más stílusú és összetételű csapatot. Szerintem a magyar edzők sem rosszak, egy jó kis páros állná a versenyt a külföldiekkel. A bátor fiatalításra pedig jó példával szolgálhat a nemrég még Magyarországon légióskodó spanyol Parrondo esete, aki visszavonulása után azonnal a 2017-es BL-győztes Vardar Szkopje élére állhatott, és ott egyelőre elképesztően sikeres. Irigyelhetik is a magyar kézilabdaedzők, akik sokszor érezhetik magukat a külföldiekkel szemben mostoha helyzetűnek – véli Éles, aki szerint Vranjest még az sem segítette, hogy három csapatra való játékos közül válogathatott, többől, mint az elődjei valaha is.
Magyar edző is lehet befutó
Azért magyar szakember is kerülhet közel a tűzhöz és még olyan jogosítványt is kaphat, ami egy háromszoros BL-győztes együttes vezetésével hatalmazza fel. Friss és élő példa Danyi Gábor esete, aki évekig Ambros Martin segítőtársa volt, ennek is köszönhetően ma a Győri Audi ETO női együttesének vezetőedzője.
– Nem értékelni szeretném a veszprémi helyzetet, még kevésbé beleszólni egy klub belső ügyeibe, abban viszont biztos vagyok, hogy egy magyar edzőt valószínűleg paradicsommal dobáltak volna meg a Veszprém Aréna előtt és talán még meg is kergették volna, ha olyan mérleget produkál, mint Vranjes – jelentette ki Sótonyi László, a Nemzeti Kézilabda Akadémia szakmai stábjának tagja. – Drukkolok Danyinak, kedvelem és tisztelem, de sok erőt és szerencsét kívánok Gulyás Istvánnak is, bármilyen szerep is vár rá a jövőben. Nekünk magyar edzőknek nem irigykedni, hanem örülnünk kell annak, ha végre egy közülünk való szakember különleges szerepet kap, és ha aztán meg is tud felelni az elvárásoknak – hangsúlyozta Sótonyi, aki a magyar férfiválogatott vezetőedzői tisztéről 2014-ben leváltott Talant Dujsebajev segítőtársa volt.
Forrás: Szalay Péter – SzPress Sporthírszolgálat