Bár az éllovas keretében többen is bajlódnak – inkább kisebb, mint nagyobb – sérüléssel, a kezdő sípszóra mindenki játékra jelentkezett, az immáron megszokott kezdőötös várta a labda feldobását. Noha a ligaelső előbb kapott lábra (4-0), az összecsapást kisvártatva kiegyenlített küzdelem jellemezte, eleinte úgy tűnt, hogy mindkét társaság prímán megszervezte a védelmét (4-6). Még három perc sem telt el a bajnokiból, de Nebojsa Pavlovic már a harmadik személyi hibájánál járt, nem csoda, hogy nyomban a kispadon találta magát. A mieink első tíz pontjából nyolcat Kovács Ádám szerzett, aki úgy döntött: az esten megpróbálja élvezni a játékot (10-9). Nagy csata zajlott a parketten, egyik alakulat sem adta a másiknak ingyen a pontokat, a feleknek valamennyi akcióba sok energiát kellett fektetni (15-14). Miközben Kovács továbbra is parádézott, Madár András pedig zseniális passzokkal hozta helyzetbe a társait, a labdákat szerzett fővárosiak nem tettek le arról, hogy meglepetést szerezzenek; mivel a festékben „otthonosan mozogtak”, a második szándékaik általában a gyűrűbe hullottak (19-16). Nemhogy leszakítani nem lehetett őket, a negyed végén – a jó távoli kísérleteikkel – megint visszavették a vezetést (21-24).
Fotók: foto24.hu
Az egyetemisták a folytatásban tanújelét adták annak, hogy az ősz óta tartó feszített versenyidőszak sokat kivett belőlük, a teher nélkül, ugyanakkor magasabb fordulatszámon iparkodott hatodik helyezett el is lépett tőlük (21-28). Mérész-mester időt kért, mondván, a hullámvölgyhöz érkezett, ziccereket rontott övéi igyekezzenek féken tartani a gyorsabb piros-kékeket – „ha más nem”, kövessék a megbeszélt taktikát. Az ekkortájt kimerült együttes benyomását keltő veszprémiek megmutatták, hogy nem szabad játszani, aztán a híveik bíztatásából pluszkapacitást nyertek (26-32). Berozsdásodva is sikerült borsot törni a bravúrt fontolgatott Andrássy Gézáék orra alá, akik egyébiránt futószalagon szedték a lepattanókat (32-32). A listavezető a nagyszünetig tartotta a nyúlfarknyi előnyét (40-37, 44-43), arról viszont szó sem volt, hogy magabiztosan haladtak volna a céljaik felé. Helyén volt ugyan Völgyi Marcellék szíve, de képtelenek voltak ritmust fogni, ráadásul a palánkok alatt dominált vendégek időnként megvillantották, miszerint tényleg tudják a siker receptjét (48-45).
A második félidő kihagyott helyzetekkel indult – valahogy mégis előnybe kerültek a felsőházi play-offba szintén jegyet váltott Faragó-tanítványok –, ezért is kellett úgy egy Madár-tripla, mint egy falat kenyér. Pavlovic a huszonharmadik percben „kaparta össze” az első pontjait (…amiket rögtön meg is duplázott), és mintha a bosnyák légiós pöccintései szolgáltatták volna a jeladást, mert a Hoya-mezeseknek innentől kezdve csak a diadal lebegett a szemük előtt (55-49). A Vasas szakmai stábja nyolcpontos hazai fórnál időkéréssel törte meg a párharc ütemét, azonban a bakonyiak lendületét nem igazán tudták gyengíteni, hiszen Madár ismét hátára vette a csapatát. A megnyugtató(bb) különbség kialakulása főként neki volt köszönhető: a „góljai” mellett szorgosan gyűjtögette a lepattanókat, a labdákat, a kosárral zárult asszisztokat és a kiharcolt faultokat – a lefújáskor nem véletlenül állt harminchatos értékindex a neve mellett (62-51). Összekapta magát az esélyesebb, mégis megizzasztott tabella-első; az aktívái elkezdték olvasni a mind több hibával viaskodott ellen játékát, a szigorúbb védelmüknek is volt betudható, hogy állandósult a tíz pont feletti differencia (68-55).
Miután alaposan visszaesett az angyalföldiek dobóformája, a záró felvonás a tizenhárom pontos vezetésünkről indult. Madár továbbra is tarthatatlan volt, nem csak kiválóan dobott, de több átadással azt is bizonyította, hogy pompásan lát a pályán (77-58). A derbit immár ellentmondást nem tűrően uralták a veszprémiek, akik igyekeztek megteremteni a közösségen belüli összhangot. Jóllehet az alárendelt szerepre kényszerült – és sok labdát elszórt – fővárosiak faragtak a hátrányukon, eldőlni látszott az ütközet, ezen megközelítésen az sem változtatott, hogy a mieink figyelme néha lankadni kezdett (80-63). A helyi kedvencek a hajrában is jól mozogtak, Kovács hármasával már húsz pont volt a feleket elválasztó eltérés (…a vendéglátók a mezőnyből és távolról is sokkal precízebben céloztak, mint a másik oldal). Mérész-edző az utolsó percekben mindenkinek szereplési lehetőséget adott, az újak pedig többször is jó döntéseket hoztak (87-68). Szabó Péterék a testileg és lelkileg is megterhelő időszak közepette végül „bedarálták” a lepattanó-csatában azért nagyot domborított, negyvenhat–huszonötre nyert ellenfelet.
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 25. forduló:
Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–Vasas Akadémia 92-76 (21-24, 27-21, 23-13, 21-18)
Veszprém, 400 néző. Vezette: Radnóti, Maár, Kéri.
Veszprém: Szabó 6, Madár 24/12, Pavlovic 4, Kovács Á. 25/3, Völgyi 14. Csere: Körtélyesi 7, Szűcs, Kerkai 7/3, Helmeczi 4, Lógár 1, Simon. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Vasas: Moravcsik 16/6, Boros 4, Katona 8/6, Andrássy 14/3, Kovács B. 6. Csere: Sólyom 2, Kelenföldi 11, Barócsi 4, Kozma 4, Radics 5/3, Steier, Csík 2. Vezetőedző: Faragó Péter.
Edzői értékelések
Mérész Csaba: – Büszke lehetek a csapatomra, ugyanis előzetesen senki sem gondolta, hogy ilyen mutatóval zárjuk a pontvadászat első körét. Valamennyi sportolómnak jár a gratuláció. A következő napokban jó lenne pihentetni a kulcsembereimet, akik tavaszra – érthető módon – elfáradtak, de a szezonnak csak most jön a neheze.
Faragó Péter: – Sokáig jól tartottuk magunkat, aztán jött a találkozónak egy olyan fázisa, amikor mi sokat hibáztunk, a megérdemelten nyert Hoya-Pannon Egyetem Veszprém pedig nagyon jól játszott. Azt gondolom, hogy ekkora különbség nincs a műhelyek között; nincs mese: a koncentrációnkon tovább kell javítanunk.
