A mérkőzés nem volt éppenséggel kulcsfontosságú, hiszen a másodosztályú liga nyitó körét illetően egyik csapat sem tudott javítani, vagy rontani az aktuális helyezésén, már a feldobás előtt biztos volt, hogy a veszprémiek első, a nyírségiek pedig negyedik pozícióban zárják az alapszakaszt. Ennek számlájára írható, hogy a mieink megszokott kezdőötöséből többen hiányoztak. A felek az elején nem igazán figyeltek a védekezésre, a szurkolók örömére látványos és „gólgazdag” csata zajlott a parketten, hol az egyik (2-4, 7-9, 12-14), hol a másik „brigád” vezetett (7-4, 10-9). Mindkét gárda remekül célzott, de a távolról is sikeres hazaiak szinte alig akartak hibázni (…majd’ kilencven százalékos pontossággal tüzeltek), az első öt percben csupán egyetlen kísérletet rontottak el (19-15).
A motiváltabb ellenfél nagyobb kedvvel és lendülettel viaskodott, többször blokkolták a tartalékos vendégeket (…akiknek a felkészülését különböző okok nehezítették, a keretükben sokan bajlódtak kisebb sérüléssel), nem is mindig lelték a jó megoldásokat (23-17). A gárdáját folyamatosan forgatott Mérész-mester időt kért, de az övéi továbbra is sokat hibáztak, a lepattanó-gyűjtésben hatékonyabb Bazsó Brunóék újabb triplákkal jelentkeztek; ezek az ő pillanataik voltak (28-19). Az összeszokottnak nem mondható – ráadásul puhán is védekezett – Hoya-mezesek Szabó Péter kosaraival közelebb jöttek, kihasználták, hogy a másik oldal akkortájt több labdát eladott (28-24).
Vereséggel zárta az alapszakaszt a Hoya (archív fotó)
Az egyetemisták a folytatásban magukhoz ragadták az irányítást, tovább faragtak a hátrányukon, jóllehet a szezonbeli alapcsapatukból egyidőben csak egy sportoló volt a pályán. Egy nulla–tizenegyes rohammal „üzenték meg”: ha kell, akkor tényleg helyén van a szívük (28-30). Az összecsapás ezen részében az történt a Continental Arénában, amit az éllovas gondolt, de később az alakulatok már fej-fej mellett haladtak előre; a kiegyenlített küzdelemben a hátsó alakzatok sem itt, sem ott nem zártak hermetikusan (36-36). Lüktetett a csata, előbb a rivális (40-36), majd a bakonyiak momentumai következtek (40-43); a nézőknek tetszett a látvány, a szakmai stáboknak már kevésbé. Miközben a „Cápák” dobóformája visszaesett – akadozott a játékuk –, Szabó két hármast küldött a gyűrűbe, de Helmeczi András is szép praktikákkal szolgált, mint ahogy Lógár Bencére és – a gólpasszokat „kézbesített” – Szűcs Péterre sem lehetett panasz (42-46).
A büntetőket rontott listavezető persze a fordulást követően sem érezhette magát nyeregben, mert a veszélyes ellen nem véletlenül tartozik a blokk élmezőnyéhez (48-51). Egy darabig még folytatódott a végtelennek tűnő kosárpárbaj, aztán a társaságok hirtelen „elhagyták” a jó megoldásokat, pedig sikerült tiszta dobóhelyzeteket kialakítaniuk (48-53). Öt perc alatt kilenc pont született (…abból kettő volt Michael Harmonéké), megremegtek a kezek, a spílerek egyik oldalon sem nyújtottak stabil teljesítményt és a megbeszéltek végrehajtása is akadályokba ütközött. Úgy tűnt, hogy a labdákat szerzett Kovács Ádámék előbb kapnak lábra, és a találkozót igazán komolyan véve felőrlik a vetélytárs ellenállását (48-57). A nyíregyháziak ötvenkettő–ötvenhét után indikálták, hogy nem szeretnének úgy járni, mint az év végi bajnokin és a februári dr. Hepp Ferenc-emlékkupa fináléjában, felszívták magukat és próbálták nehéz helyzetbe hozni a mieinket (58-59). Újra kiélezett lett a fordulatos derbi, ezúttal a veszprémiek formája esett vissza (61-61).
Kétpontos vendégelőnyről indult a záró felvonás, azonban két perc múlva már hatvanöt–hatvanhármat mutatott az eredményjelző-tábla, nem volt, aki fazont adott volna a műhelyünknek. Persze nehéz is lett volna úgy vezére lenni a – legfőbb feladatának a rutinszerzést tartó – fiataloknak, hogy ismét elkezdett sülni Czura Attiláék keze, akik a pálya minden távoli szegletéből betaláltak (71-65). Mérész-edző újra magához hívta a seregét, lévén, az ellenfél a hármasaival szétlőtte az állásaikat, viszont a felszabadult hazaiakat innentől kezdve nem lehetett megállítani: nyolc perc alatt mentek egy huszonhét–nyolcas szériát (77-65).
Az állva hagyott és hullámvölgybe került egyetemisták leblokkoltak, sem közelről, sem távolról nem voltak eredményesek. Egy Helmeczi-tripla után – a vége előtt három perccel – felcsillantak a remények (79-73), de az utolsó negyedben dominált, hat jó hármast hintett ellenfél nyomban lehűtötte a kedélyeket (87-73). A hajrában csak egy csapat volt a pályán, a magabiztos és belelkesült nyíregyházi, így az asszisztálásunk mellett a meccs végére alakult ki a legnagyobb különbség. Vagyis udvarias vendégnek bizonyultunk…
A felek a bajnoki elődöntőben is összefuthatnak, ahhoz az kell, hogy Nebojsa Pavlovicék a két diadalig tartó negyeddöntőben két vállra fektessék a nyolcadikként zárt Pécsi VSK-Kronosz Kiadót (…a nyírségiek pedig felülmúlják az ötödik BKG-Príma SE-t).
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 26. (utolsó) forduló:
Nyíregyháza Blue Sharks–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 94-75 (28-24, 18-22, 15-17, 33-12)
Nyíregyháza, 200 néző. Vezette: Minár, Major, Domán.
Nyíregyháza: Harmon 9/3, Bús 13, Sitku 15/9, Bazsó 6/6, Tóth 14. Csere: Czura 19/12, Czinger 12, Oláh 6, Fazekas, Mokánszki, Demeter. Vezetőedző: Siska János.
Veszprém: Szabó 17/6, Szűcs 4, Lógár 13, Pavlovic 7/3, Kovács 7. Csere: Kerkai 6, Helmeczi 16/6, Schmitz 5, Simon. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – Mint a felállásunkból kitűnt, számunkra az eredmény másodlagos volt, a tét nélküli mérkőzésen Madár Andrást, Körtélyesi Gergelyt és Völgyi Marcellt nem küldtem pályára, míg Pavlovic csak tizenegy, Kovács tizennyolc, Szabó pedig húsz percet töltött a küzdőtéren. Nem lehetek csalódott, mi több, örülök annak, hogy a kulcsembereimet pihentethettem, miközben az eddig kevesebb szerepet kapott fiatalok több lehetőséghez jutottak. A riválisnak a győzelemhez, míg a tanítványaimnak az alapszakasz-elsőség okán gratulálok.
