A mieink a hétközi tréningen agyrázkódást szenvedett, az „egészségügyi részleg révén egy hétre elmeszelt” Nebojsa Pavlovic nélkül várták a feldobást; ezzel szemben a vendégek egy valóságos kvintettről voltak kénytelenek lemondani, mert a szezonbeli keretükből Demeter Attila, Dragasevic Veljko, Bíró Levente, Popgyákunik Balázs és Berkics Bence is hiányzott. A hazaiak esélyeshez méltóan kezdték a mérkőzést – ahogy az alapszakasz legjobbjától elvárható –, elől azonban hiába próbáltak megfelelni az igényeknek (6-0), ha akkortájt hátul feledhető teljesítményt nyújtottak (8-6). Körtélyesi Gergelyék nem vették fél vállról a találkozót, a szimpatizánsaiknak mégis az volt az érzése, hogy a kelletténél nyugodtabban, a ritmusukat keresve pattogtatnak a parketten (11-10). A bajnokság nyitó részében nyolcadikként leintett ellenfélnek mindenre volt válasza; a bakonyiak rövid időre rendre megrázták magukat – ilyenkor ötpontos előnybe kerültek –, de mert a hátsó alakzatuk nem igazán szuperált, a felek tovább „lifteztek” (16-15). Mérész mester cserékkel igyekezett aktivizálni az övéit, ám az összecsapás azon szakaszában csak Madár András iparkodott a képességeinek megfelelően, mint utóbb kiderült: az extra produkcióval szolgált, távolról pontosan célzott spíler nyerőembernek bizonyult (21-21). A csúcsformájától messze járt, labdákat rossz helyre címzett együttese ugyan megnyomta a negyed végét (26-21), viszont az alapszakaszban kétszer is elpáholt, megilletődöttség nélkül viaskodott rivális a folytatásban újra ott lihegett a nyakukon.
Fotó: foto24.hu
Érezhették az egyetemisták, hogy van mit csiszolni a játékukon, mivel egy darabig ismét magasabb fordulatszámon pörögtek, a dinamizmusuknak és a szigorúbb védelmüknek köszönhetően némiképp elhúztak (34-25). A szurkolóik az addiginál nagyobb vehemenciával bíztatták őket, de az igazat megvallva, később is sok volt a gikszer (…a „gólból” ellenben kevés), ráadásul Helmeczi András rövid idő alatt négy faultot is begyűjtött (36-29). Madár védekezésben és támadásban is próbált a csapata vezére lenni, főként neki volt tulajdonítható, hogy az eredményjelző-táblán hamarosan negyvenkettő–harminc állt. Kezdett kiütközni a felek közötti tudásbeli különbség, a vetélytárs dobóformája visszaesett, amiben a Hoya-mezesek agresszívabb védekezése is szerepet játszott (46-31). Ha a mieinknek nincs annyi eladott labdája (…az első félidőben szám szerint tizenhárom), akkor a nagyszünetre nagyobb előnnyel vonulhattak volna (50-34).
A második játékrészben először Kovács Ádám szerelése érdemelt tapsot, majd Szabó Péter és Völgyi Marcell is hozzájárult ahhoz, hogy a mind szebb akciókkal jelentkezett gárdájuk egyértelműen lábra kapjon (57-40). A feljebb kapcsolt vendéglátók uralták a bajnokit, remek csapatmunkával, illetve közönségszórakoztató előadással végre „hozták” a papírformát (61-40). Már nem ütköztek oly’ komoly ellenállásba, mint azt megelőzően – a műhelyeket elválasztó differencia húsz pont felett járt –, tehát ha nehezen is, de bejött a tervük, mondván, nem hagyják élni a leblokkolt Benke Krisztiánékat (67-46). A veszprémiek ezekben a percekben teljességgel megvalósították az elképzeléseiket, ha úgy tetszik: motiváltan és sikeréhesen megroppantották a másik oldalt. A drukkerek nem is panaszkodtak, a váratlan helyzetekre gyorsan reagált, a pécsiek figuráiból felkészült helyi kedvencek pazar megoldásokkal jártak a kedvükben, az előzetesen meglepetésben gondolkodott ellen Alekszej Carev tripláival faragott a tekintélyes hátrányán.
Miután a záró felvonás huszonnégy pontos Hoya-vezetésről indult, az összeállt játékkal előrukkolt Szűcs Péterék valahol páholyban érezhették magukat (78-54). A hazaiak a nem túl színvonalas etapban már nem adtak elő meggyőző műsort, a padlóra küldött ellenfél megregulázásához az is elég volt, hogy a tarthatatlan, végül harmincnégyes értékindexig jutott Madár a pálya minden szegletéből hintett egy hármast (86-66). Egy ideig még jó irányba tartottak a felülkerekedett Helmecziék, majd a tribünről úgy tűnt, mintha a folytatásra tartalékolták volna az erejüket (91-68). Mivel a diadaluk már nem forgott veszélyben, csökkent a figyelmük, a pécsi gödör sem mélyült úgy (95-72). A hajrában egyetlen kérdés foglalkoztatta az egybegyűlteket, hogy a lehetőséghez jutott helyi cseréknek meg lesz-e a századik pont, ami a megtorpanásuk miatt meghiúsult, ráadásul a vendégeknek a végén, minden mindegy alapon, minden bejött (97-82).
A névjegyüket letett veszprémiek – az alapszakasz-második MAFC-hoz, a harmadik Oroszlányi SE Lionshoz és a negyedik Nyíregyháza Blue Sharkshoz hasonlóan – hozták az első hazai fellépésüket, így összesítésben vezetnek. A párharcot pedig április tizenhatodikán (kedd, 16.30 óra) le is zárhatják a baranyai megyeszékhelyen.
Kosárlabda NB I/B Piros csoport, negyeddöntő, 1. mérkőzés:
Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–Pécsi VSK-Kronosz Kiadó 97-83 (27-21, 23-17, 28-16, 19-29)
Veszprém, 400 néző. Vezette: Nagy, Tóth, Esztergályos.
Veszprém: Szabó 13, Madár 29/21, Kovács 22, Körtélyesi 5, Völgyi 17. Csere: Szűcs 2, Kerkai, Helmeczi 5/3, Lógár, Schmitz 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Pécs: Fülöp 10/6, Laufer 6, Benke 6/3, Olasz 13, Riskó 15. Csere: Mándity 2, Erdei 4, Popadic 7, Carev 14/9, Futó 6. Vezetőedző: Juhász Olivér.
Edzői értékelések
Mérész Csaba: – Próbáltunk mindent megtenni, de ma csak ennyire tellett az erőnkből, a teljesítményünkön érződött, hogy a nyúlfarknyi bajnoki szünet után fel kell pörögnünk. Akadtak hibáink, volt húsz eladott labdánk, az öltözőnkben mégis bizakodó a hangulat. A célunk a továbbjutás, amit szeretnénk már kedden bebiztosítani.
Juhász Olivér: – Először is gratulálok a veszprémieknek, megérdemelten kerültek előnybe. Elégedett lehetek a fiataljaink támadásban nyújtott produkciójával, de hátul sok buta hibát vétettünk, amikből az ellen könnyű kosarakat szerzett. Otthon egalizálnánk az állást, noha tudjuk: az elődöntős szereplésre nem mi vagyunk az esélyesek.
