Veszprémi kézilabdázóként az első nemzetközi tétmérkőzésén háromszor talált a fehérorosz Breszt kapujába, ugyanannyiszor, mint január 16-án Koppenhágában, amikor egyiptomi válogatottként a magyar ellenfelei dolgát nehezítette meg. A statisztikainál is lényegesebb hasonlóság az, hogy a világbajnokságon és most a magyar bajnokcsapatnál is a spanyol David Davis a mestere. Ezért érdeklődött az SzPress Hírszolgálat először is arról, hogy előnyt vagy hátrányt jelent-e Veszprémben a „főnök emberének” lenni?
Más világból érkezett
– Természetesen elsősorban előnyt, hiszen Davis volt az, aki bizalmat szavazott nekem az egyiptomi válogatott vezetőedzőjeként, és ugyanő gondolta úgy, hogy az átalakuló Telekom Veszprém csapatában is eredményes kézilabdázó lehetek. Ismerem az edzői stílusát, ugyanúgy az elvárásait is, így nem telt hosszú hetekbe, hogy az új környezetemben alkalmazkodni tudjak hozzá. Hátrány helyett pedig inkább azt a felelősséget és a bizonyítás súlyát említeném, ami egy olyan újonc vállára nehezedik. Aki messze földről érkezett, egy egészen más világból, eltérő kultúrát képviselve – nyilatkozta Jahia az SzPressnek, majd beilleszkedésének eddigi történetéről is szót ejtett.
Jahia (5): Jó közösségbe kerültem!
– Gyakorlatilag mindent otthagytam Egyiptomban, a családom, a szeretteim mellett a legjobb barátaimat, és persze azt a sportolói közösséget, amelyben felnevelkedtem és a válogatottságig vittem. Tudtam, hogy a honvágy elhatalmasodik felettem, de ez csak addig tartott, amíg elmentünk a szlovéniai edzőtáborba, amely nem csak a sportszakmai, hanem a tizennégy országból jött sportolókat egységbe forrasztó csapatépítésről is szólt. Jó közösségbe kerültem, baráti és befogadó társaságba. Egyedül jöttem, de nem érzem magamat egyedül. A csapattársaim már többször is elcsábítottak kisebb kiruccanásokra, amúgy nőtlen fiatalemberként is könnyen feltalálom magamat. Veszprém belvárosában egyelőre nem sokan ismernek fel, jónéhány mérkőzés és annál is több gól kell ahhoz, hogy rám mosolyogjanak és meg is szólítsanak.
Mozgalmas két év előtt
Omarnak az a véleménye, hogy könnyű különbséget tenni az elhagyott és a mostani csapata között.
– A Telekom Veszprémre a szervezettség, a csapatmunka és annak kötelmei a jellemzőek. Az egyiptomi bajnokságban meghatározó szerepet játszó Zamalek is jó és látványos kézilabdát játszik, de nagyobb teret kapnak az egyéni kezdeményezések és a rögtönzések. Tanulni és fejlődni jöttem Veszprémbe, remélem, hogy két év múlva is számítanak majd rám. Én vagyok a csapat első egyiptomi játékosa, cseppet sem zavar, hogy majdnem mindenki európai, az a fontos, hogy egyfelé haladjunk, és minden olyan tornát, ahol szerepelünk, sorra meg is nyerjünk.
Omar magyarországi menetelése nem ígérkezik könnyűnek vagy zökkenőmentesnek, mert nem csupán az Építők egyik „gólfelelőseként” kell bizonyítania, hanem az egyiptomi válogatott fiatal kulcsemberént is. Ott, ahol a BL-győztes macedón Vardar Szkopje együttesétől sikerkovácsként elköszönt Roberto Garcia Parrondo az új vezetőedző. Az a spanyol szakember, aki nem is olyan régen még a Szeged, majd a Budakalász kézilabdázója volt…
– Egyiptom válogatottja szeretne eljutni a tokiói olimpiára, és nem csupán résztvevője lenni a nyári játékoknak, hanem jó eredményt is elérni. A 2021-es esztendő még nagyobb kihívást jelent az országom, a válogatottunk és reményeim szerint az én számomra is, hiszen a következő világbajnokságnak Egyiptom adhat otthont – mondta befejezésül Omar Jahia.
