A naptári év utolsó összecsapására készült pénteken este városunk másodosztályú férfi kosárlabdacsapata, amely a Piros csoport 13. fordulójában a fővárosi Budafok otthonába látogatott. Korántsem bizonyult azonban könnyűnek Mérész Csaba vezetőedző feladata, ugyanis a bakonyiak soraiból négy meghatározó játékos (Szabó Péter, Völgyi Marcell, Körtélyesi Gergely, Mucza Tamás) is hiányzott sérülés miatt.
A mérkőzés kezdetét követően fej-fej mellett haladtak a felek, sőt, a veszprémi csapatkapitány, Medve Máté pontjai után vezetést is szerzett a HOYA (5. perc: 11-12). A bakonyiaknak azonban nem sikerült megtartaniuk előnyüket: labdákat adtak el, illetve a védelmük is fellazult (10. perc: 32-16). A második negyedben pedig tovább folytatta magabiztos játékát a vendéglátó együttes, amely így végül jókora fórral vonulhatott pihenőre (félidő: 66-44).
Az öltözőből visszatérve igaz, szívvel-lélekkel küzdött az egyetemi csapat, hátrányát azonban így sem sikerült ledolgoznia (30. perc: 89-71). A mérkőzést pedig végül el is vesztette a HOYA-PE, küzdeni akarásból azonban jelesre vizsgázott (végeredmény: 113-95).
A Mérész-alakulatnak nincs oka szomorkodni, hiszen veresége ellenére is listavezetőként várhatja a tavaszt.
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 13. forduló:
Budafok–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 113-95 (32-16, 34-28, 23-27, 24-24)
Budapest, BMTE Fonyódi Antal Sportcsarnok, 200 néző. Vezette: Papp, Lengyel, Dr. Stánicz
Budafok: Fehér 3/3, Kovács 17/3, Varga 13, Lados 22/6, Dormán 2. Cserék: Kiss, Nagy 2, Mészáros 16/6, Jilling 2, Puszta 30, Horváth 6. Edzőik: Károly Máté, Ferencz Gábor.
Veszprém: Madár 25/6, Czirbus 9, Medve 22/9, Füzi 6, McCall 25/6. Cserék: Szücs 3/3, Kovács 5.
Edzőik: Mérész Csaba, Baksa Szabolcs.
Így értékelte a látottakat
Mérész Csaba, a HOYA-PE vezetőedzője: – Gratulálok a Budafoknak a győzelemhez. Viszont úgy gondolom, hogy még nagyobb gratuláció jár a saját csapatomnak a naptári évben tanúsított teljesítménye miatt.
Füzi Róbert, a HOYA-PE bedobója: – Sajnálom, hogy nem tudtuk győzelemmel zárni az évet. Véleményem szerint azonban nincs okunk szomorkodni, hiszen az utolsó percig lelkiismeretesen küzdöttünk.