Kaló Sándor a Tatabánya játékosaként háromszoros magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes volt. Kétszer is megválasztották az év kézilabdázójának, s szintén kétszer lett a bajnokság gólkirálya. Balkezes átlövőként százötvenhárom alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben. Részt vett az 1972-es müncheni olimpián a magyar válogatottban, ahol tizennégy gólt szerzett. A magyar nemzeti együttes szövetségi kapitányaként is dolgozott.
Edzőként 1984-ben került Veszprémbe, az Építők az első két élvonalbeli bajnoki címét az ő irányításával nyerte meg.
Kuvaitban is dolgozott négy esztendőt, számos sikert ért el Várpalotán is, de mindig visszatért Veszprémbe.
Máig emlékezetes párharcot vívott a Fotex élén 1998-ban a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) negyeddöntőjében a spanyol Barcelona ellen. A mieink a hazai pályán aratott ötgólos sikerük után Barcelonában összesítésben már tíz góllal is vezettek, végül azonban – játékvezetői támogatással – fordítottak a katalánok és az idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően továbbjutottak.
Kaló Sándor magánéletét derékba törte családja tragédiája, az 1991-ben volt halálos autóbaleset, amelynek vétlen elszenvedője Gábor fia volt.
Kaló Sándort a Magyar Kézilabda Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.