Kérem, engedjék meg nekem, hogy egy kisebb visszaemlékezéssel nyissam ezt az írásomat. Még az Eb-rajt előtt álltunk, amikor ugyancsak volt szerencsém leülni a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitányával beszélgetni egy veszprémi szupermarket kávézójában.
Mit adott Isten, Pérez Carlos éppen akkor végzett a vásárlással. Lerakta a két púposra pakolt szatyrát és leült mellénk. Pont akkor, amikor azt kérdeztem Gulyás Istvántól, hogy „mi lesz az esetleges célkitűzés?”
Ebben a pillanatban vágott közbe Csárli:
„Pista, mondd azt, hogy az első háromban végezni!”
Fotó: Anze Malovrh / kolektiff
Mondanom sem kell, természetesen jót nevettünk mindhárman! Aztán nem sokkal később az akkor még igencsak vegyes kritikáknak örvendő megfiatalított honi együttes a csoportjából veretlenül – az olimpiai- és világbajnok dánokat is maga mögé utasítva – bejutott a viadal középdöntőjébe. Szem, száj természetesen nemcsak a sportszakma, hanem a szurkolók részéről is tátva maradt.
De ami talán ennél is fontosabb:
az emberek elkezdték belátni, hogy tévedtek...
Éreztem, éreztük. Akik akkor éppen nem hurrogták le a döntésünket, azok sajnálkozva tekintettek ránk. De én ezért egy pillanatig sem haragudtam. Az emberek akkor viselkednek így, ha valami fontos számukra. Ezt pedig tudtam jól, hiszen én is emberből vagyok! Nem szabad elfelejtünk, hogy később ugyanezek a szurkolók szorítottak, sírtak értünk otthonról. Számomra az Eb nagy tanulsága az, hogy nemcsak egymásban, hanem önmagunkban is hinnünk kell. Nem tartani az újtól, az ismeretlentől. Bátornak lenni, de nem felelőtlennek!
– hangsúlyozta beszélgetésünk kezdetekor Gulyás István szövetségi kapitány.
Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Andreas Hillergren
Ugyanakkor gondoljunk csak bele, ha a forgatókönyv nem így alakult volna, akkor valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy Győri Matyi mellett Nagy Bence, Máthé Dominik, Rosta MIklós, valamint Szita Zoli ekkora teher mellett is ilyen teljesítményre képes. Bizonyították, hogy a későbbiekben is számíthatunk rájuk. A tudatot pedig megerősítették bennünk, hogy a hitünk a fiatalok irányába korántsem volt hiábavaló. Úgy gondolom, az egész ország érzi, hogy csapatépítés szempontjából óriási nagyot léptünk előre!
– vélekedett a tréner, nem megfeledkezve arról sem, hogy Győri és Szita mellett Ubornyák Dávid is
nemrégiben még a Telekom kisebbik csapatában, a másodosztályú kézilabda-bajnokságban szerepelt.
A mai napig bátran vállalom a véleményemet, miszerint Győri Mátyás a világ egyik legtehetségesebb játékosa! A közelmúltban súlyos sérülése miatt viszont több mint két évet kellett kihagynia. Ezzel azonban ő egy percig sem foglalkozott: alig telt el öt hónap mióta visszatért a pályára és sikerrel levezényelt egy Európa-bajnokságot. Szívből kívánom neki, hogy a sérülések messziről kerüljék el!
– nyomatékosította Gulyás, mielőtt hozzátette: „Ha egyébként a munkaköri leírásomban nem szerepelne, akkor is rendszeresen látogatnám az alsóbb osztályú bajnokságokat, ugyanis higgyék el nekem, csiszolatlan gyémántokból bővelkedünk!”
Fotó: Europress/AFP
Az egykori veszprémi hetes, akinek a meze egyébként arénánkat díszíti, elmondta, hogy a kontinensviadalon való szereplésük új esélyt, nem utolsósorban hitet adott a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) férfi szakágának. Úgy fogalmazott, hogy
„a fiatalok élő példával szolgálnak arra, hogy a kézilabdánk még csak véletlenül sem haldoklik!”
A Gulyás-Chema-Nagy trió vezette férfi kézilabda-válogatott a 2020-as Európa-bajnokságon minden előzetes várakozást felülmúlva az előkelő kilencedik helyen végzett. A fiatalok tiszteletreméltó teljesítményére minden bizonnyal sokáig, örömtelien gondolunk majd vissza.
A napokban kezdtem el írni a szövetségnek a beszámolómat a mögöttünk álló időszakról, ami szép és jó volt, de mára már elmúlt: a jövőre kell koncentrálnunk! Amit viszont lényeges megemlítenem, hogy a közel negyven edzésünk alkalmával csak egyetlen egyszer kellett felemelnünk a hangunkat. Mindenki, aki körülöttünk dolgozott, igaz emberhez méltóan, fegyelmezetten, tudása legjavát nyújtva tevékenykedett. Éppen ezért a játékosoknak, a stábnak, a szurkolóknak és egész országnak csak annyit mondhatok, hogy köszönöm!
