A grizzly medve - vagy röviden grizzly - a barna medve Észak-Amerikában honos alfaja. Szürke medvének is nevezik. Hatalmas teste roppant erős, ezzel együtt nagyon gyors: 50-100 méteres szakaszon még a vágtázó lóval is felveszi a versenyt. Mindenevő, naponta pedig akár 15 kilónyi élelmet is elfogyaszt.
Vajon milyen célt szolgálhat ez a rövid kis ismertető?
Mozsdényi Dávid neve ismerősen csenghet azoknak, akik jártasak a veszprémi dobóatlétikában. A harmincnégy éves diszkoszvető anno szinte az összes korosztályban bajnok lett úgy, hogy közben tagja volt a korosztályos válogatott keretnek is, később pedig a felnőtt mezőnyben magyar bajnoki bronzérmet szerzett. De vajon honnan kapta a motivációt?
Édesapám, Mozsdényi József honosította meg Veszprémben a dobóatlétikát még a hatvanas években. Fater kalapácsvető, míg anyukám súlylökő volt: így lett belőlem diszkoszvető! Viccet félretéve, máig jól emlékszem arra a napra, amikor 1999-ben együtt nézte a családom a világbajnokságot a televízióban. Amikor megpillantottam az akkori győztest diszkoszvetésben, már akkor tudtam, hogy egyszer majd én is ekkora akarok lenni. Egy igazi óriás!
– emlékezett vissza a vehir.hu megkeresésére a VEDAC dobóedzője, akit egyébként a barátai páratlan adottságai miatt becéznek grizzlynek.
A nyolcvanas évekhez közeledve apának már igencsak erős csoportot sikerült kialakítania: kötelékébe tartozott Szabó Ernő, a kalapácsvetésben olimpiai bajnok veszprémi Kiss Balázs nevelőedzője, illetve Kripli Márta is, aki egészen a mai napig tartja az akkoriban felállított magyar csúcsot diszkoszvetésben.
Dávid elmondta, édesapja mindig igazi példaképként ragyogott a szeme előtt. Úgy fogalmazott, hogy aki ismerte, az pontosan tudta, hogy a precizitás és az igazságos bánásmód volt a fő ismérve: kivételezésnek éppen ezért nála soha nem volt helye!
Lenyűgöző volt látni, érezni azt a nyugalmat ami áradt belőle. Minden eshetőségre fel volt készülve. Igazán jó ember volt, aki egytől egyig minden tanítványára ugyanannyi időt szentelt. Nem volt kérdés a számomra, hogy a nyomdokaiba szeretnék lépni. Öt éve, hogy az egyetlen edzőm, édesapám már nincs köztünk. Máig itt cseng a fülemben az utolsó mondata:
Dávid, az edzésterv mindig legyen kész!
Megfogtam a kezét, és legbelül elbúcsúztam... Azóta sűrűn fel-fel pillantok az égre, hogy köszönetet mondjak neki azért, amit a veszprémi dobóatlétikáért tett, és amit végül itt hagyott nekem. Csak remélni tudom, hogy büszke lenne rám!
Az ötvenes talpakon álló atléta 2010-ben kezdte el segíteni édesapja munkáját edzőként, majd Mozsdényi József 2015-ös halála után átvette a dobómester csoportját. Azóta már több mint húsz korosztályos bajnoki címet nyertek tanítványai, akik közül többen a nemzetközi porondon is bizonyíthattak. Péringer Márk ifjúsági korosztályban szakadt bokával (!) Európa-bajnoki tizedik helyezést ért el, de kijutott a 2018-as nyári ifjúsági olimpiai játékokra is Argentínába, ahol a középmezőnyben végzett diszkoszvetésben.
Kezdetben nem volt egyszerű dolgom edzőként, hiszen balkezes vagyok, míg a tanítványaim egytől egyig jobbkezesek. Én mégis megtanultam jobb kézzel is dobni, illetve forogni, hogy a gyerekeknek mindent átadhassak. Ugyanis értük vagyunk!
Dávid hangsúlyozta, szinte az egész életét a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club kötelékében töltötte. Soha sem munkaként tekintett hivatására: mindig is szeretettel, odaadással tevékenykedett. Édesapja példáját követve arra törekedett, hogy valódi egységet alkothasson, hogy a gyerekek családban érezhessék magukat, ezáltal megmutatva a legjobb formájukat is.
Bevallom őszintén, néha könnyeket csorgatnak a szemembe. A napokban azt mondták nekem a tanítványaim, hogy ők a legszerencsésebb atléták az országban, mert nekik van a legjobb viszonyuk az edzőjükkel. Már csak ezért is megérte minden fáradtságos pillanat...
Mint ahogyan arról korábban már beszámoltunk, tereprendezéssel és bontási munkálatokkal április végén megkezdődött a Városi Stadionban a dobópálya régóta várt felújítása is. Mozsdényitől megtudhattuk, a munkában egy percig sem hátráltatja őket az, hogy jelenleg nem látogathatják a stadiont, ugyanis a klub vezetősége biztosított nekik edzéshelyszínt, ahol jelenleg is gőzerővel készülnek a soron következő nemzetközi megmérettetésükre.
Ugyanis – ha csak a vírushelyzet nem szól közbe – az őszi évszak végén a szövetségek megtarthatják a kenyai junior világbajnokságot, amelyen Dávid három tanítványa, Kövér Fanni, Péringer Márk és Strigencz Zalán is jó esélyekkel léphetnek dobókörbe. Nem megfeledkezve a nyár végi országos bajnokságokról sem, amelyeken szintén a legfényesebb érmek elhódítása lesz a cél.
Mozsdényi Dávid a veszprémi dobópálya felújításával kapcsolatban zárásként megjegyezte:
"Nagyon jó érzés, hogy végre igazi otthonunk lehet, ahol öröm lesz dolgozni!"
