Azok a boldog szép napok
Akár egy Beatrice-slágerrel is kezdhetném az írásomat, de most kivételesen más jelentéssel bír ez az alcím. Jól emlékszem arra a napra, amikor a nyolcadik évemet kezdtem meg a Simonyi Zsigmond Általános Iskolában. Ahogy kezdtünk felnőni, az évnyitók úgy kezdtek egyre varázslatosabbá válni: az első osztályos tanulók szemeiben egyszerre láttuk meg az örömöt és a megilletődöttséget.
Ott ült a gyermekek között az első sorban Kövér Fanni is, barna szemekkel, két copffal. Pici, törékeny, de annál mosolygósabb kislány volt. Igaz, előbbiekből mára már csak az utolsó tulajdonság maradt fenn, de ahogy ő is visszagondolt azokra a boldog szép napokra, megtudhattuk tőle: sokkal több minden kezdődött el a Simonyi iskolában, mint mi azt gondoltuk volna.
Tízéves kisiskolás voltam mindössze, amikor az általános iskolai testnevelőtanárom – aki a jelenlegi edzőm is – elvitt életem első atlétika diákolimpiájára. Akkoriban még kézilabdáztam is, de iskolai szinten örömmel néztem szembe az újabb kihívásokkal. Krisztián bá (Máhl Krisztián – a szerk.) meglátott bennem valamit, amit mások nem. Hálás vagyok neki, hiszen kislabdahajításban többszörös országos bajnok lettem, illetve csúcsokat is állítottam fel. Érdekesség, hogy az első megnyert versenyemen után pont az olimpiai bajnok gerelyhajító, Németh Miklós akasztotta a nyakamba az érmet.
Jó napot kívánok!
A tizenhat éves atléta elárulta, gerelyhajító edzőjét a mai napig magázza, akárcsak az általános iskola kezdetén. Hozzátette, kapcsolatuk ennek ellenére bensőséges, mára már fél szavakból is megértik egymást. Mindez nem véletlen, hiszen Máhl Krisztián és Kövér Fanni a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club kötelékébe is anno közösen került.
Kézilabdáztam két veszprémi egyesületnél, illetve Győrben is. Az ETO csapatában – akkori korosztályomban – egyszer az év játékosa címet is kiérdemeltem. Mégis úgy gondoltam, hogy jobban szeretnék egyéni sportot űzni: az atlétika mellett döntöttem, csakhogy akkoriban gerelyhajítást sajnos még nem oktattak a VEDAC-nál. A szüleim ezért megkérdezték a testnevelőtanáromat, hogy nem-e tud ajánlani valakit: ő pedig úgy fogalmazott akkor, hogy örömmel elvállalná a feladatot.
Így lett egyesületi szinten Máhl Krisztián gerelyhajító edző is, úgy, hogy közben valójában sosem űzte versenyszerűen ezt a sportot. De ha az ember szeretne elérni valamit, abban csak saját maga akadályozhatja meg. Máhl viszont elfogadta a kihívást: a mai napig sokszor együtt is elemeznek videókat tanítványával, akivel napról napra egyrecsak fejlődnek. Fanni eredményei pedig mindezt jócskán igazolják.
A nagy medve és a kis nyúl
Az az igazság, hogy azokban a gomb szemekben régen is ott lapult a kíváncsiság, az érdeklődés. Így történhetett meg, hogy Kövér Fanni fél évvel a VEDAC-hoz kerülése után a dobószakág másik sportágába, a diszkoszvetésbe is belekóstolt. Mozsdényi Dávid (akit barátai és tanítványai nem véletlenül emlegetnek grizzlynek) emberséges munkájának hála sikerült megszerettetnie a fürge kislánnyal ezt a sportot is.
Fél éve edzettem a stadionban, amikor egyszer csak megjelent mellettem Mozsdényi Dávid. Hát, nem kisember, de kell is hely a nagy szívének. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem belekóstolni egy kicsit a diszkoszvetésbe is. A mai napig nagyon boldog vagyok, hogy így hozta akkor a sors!
A még kézilabdázó korában nyuszinak becézett atléta elmondta, edzői azóta mindig, minden pillanatban összetartanak, kommunikálnak egymással, segítik a másikat. Éppúgy, ahogy Fannit is, aki bármelyik dobónemben ér el sikereket, mindig hangsúlyozza:
Máhl Krisztián és Mozsdényi Dávid közös tanítványa.
87 centiméter
A VEDAC diszkoszvető növendékei június közepén a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) négyállomásos régiós versenysorozatának első megmérettetésére a Tisza-parta utaztak. A szegedi dobóversenyen Fanni elsődleges célja a saját egyéni csúcsának felülmúlása volt. Ehhez képest 1000 grammos diszkosszal 48,13 métert jegyzett:
három métert javított saját egyéni legjobbján, de az eredményével az ifjúsági világranglista negyedik helyére is előrelépett, míg a korosztályos európai ranglistán átvette a vezetést.
A veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola tanulója úgy fogalmazott, majdhogynem örült annak, hogy nem sikerült elsőre megdobnia az idei junior vb 49 méteres kvalifikációs szintjét, hiszen a következő megmérettetésén így még motiváltabb állhat majd dobókörbe.
Boldog voltam, szinte elpityeregtem magam. A kijárási korlátozás alatt rengeteget tettek az edzőim azért, hogy a fejlődésemen még csak véletlenül se essen csorba. Így ez az eredmény javarészt az ő érdemük! De köszönettel tartozom a VLS Veszprém vezetőedzőjének, Pető Tamásnak is, hiszen alakulata edzéseit rendre úgy tartotta a stadionban, hogy közben a munkámat én is el tudjam végezni. 87 centire kerültem a kvalifikációs szinttől: alig várom, hogy ismét bizonyíthassak, az edzőimnek, a családomnak, és nem utolsósorban saját magamnak!
Rétes, országos csúcsok, ó-ó-ó Afrika!
Igaz, a VEDAC ügyvezetője, Németh Attila a Veszprém Televíziónak korábban adott interjújában elárulta: egyesületük a koronavírus-járvány következtében kialakult pénzügyi átcsoportosítások miatt csődközelbe került, mégsem gondoltuk volna, hogy ekkora a baj. Múlt hétvégén, a nyári szezon első gerelyhajító megmérettetésére önköltségén utazott el Gödöllőre a veszprémi tehetség.
Öröm az ürömben, hogy Kövér Fanninak olyan teljesítménnyel sikerült előrukkolnia, amivel másoknak már több mint húsz éve nem:
500, illetve 600 grammos szerrel is sikerült az ifjúsági országos csúcsot megdöntenie, egyúttal kvalifikálnia magát a kenyai junior vb-re.
Előbbivel Szilágyi Réka (55.03 m) hét, utóbbival Frajka Xénia (54.29 m) huszonegy éve őrizte a nemzeti csúcsot. A veszprémi lány azonban mindkettejük eredményét túlszárnyalta: 500 grammos gerellyel hatodik kísérletre dobott 55.36 métert, míg a felnőtt súlyú eszközzel rögtön elsőre 55.05-öt. De a 27 éves olimpikonra, a hétpróbázó Krizsán Xéniára is több métert vert Fanni, aki mindkét versenyt arannyal zárta.
Városunk büszkesége úgy véli, az első siker felszabadította, de a két verseny között megejtett belga csokis túrós rétes is sokat dobott a latba.
Hogy mit éreztem akkor, abban a pillanatban? Nem tudom szavakba foglalni. A Gödöllői EAC pályáján hirtelen csend lett, még a tücsköket is lehetett hallani. Kinéztem a szüleimre, a szemükben látszott minden. Szerintem éppúgy, mint az enyémben: el sem hiszem, hogy tizenhat évesen a tizenkilenc évesek mezőnyében képviselhetem majd Veszprémet az afrikai korosztályos világbajnokságon! Most pedig minden erőmmel azon leszek, hogy a diszkoszvetésben elért európai ranglista első helyét továbbra is megőrizzem, illetve sikerüljön elérnem ebben a nemben is a kvalifikációt.
Peca?
A beszélgetésünk végéhez közeledve Fanni hangsúlyozta: óriási köszönettel tartozik szüleinek és bátyjának, hiszen amikor csak tudnak, ők mindig elkísérik a versenyekre, biztatják, hisznek benne. A középiskolás mintatanuló egyébként szinte a hét minden napján edz. Sokszor naponta két alkalommal, két kisfiú (Földi Kornél, Lipót Dániel) és egy kislány (Kéri Gerda) társaságában. Mégis marad ideje olykor kikapcsolódni is. Megtudhattuk, kedvenc időtöltése közé tartozik a családi horgászat, a rajzolás, fotózás, illetve a közös programok a barátaival.
Nagyon szoros kapcsolatot ápolok a szeretteimmel: úgy gondolom, hogy ez egyébként is hatalmas pluszt jelenthet egy sportoló életlében. Hála Istennek összetartó családdal, illetve edzőközöséggel áldott meg a sors: úgy vélem, ez nagy szerencse! Hogy mik az álmaim? Napról napra jobbá válni: mint sportoló, mint ember. Nem foglalkozom azzal, hogy ki mit gondol rólam: csak magamra, és azokra koncentrálok, akik fontosak nekem!
Kétség sem fér ahhoz, hogy Kövér Fanni jelenleg a Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club legnagyobb reménysége.
A tizenhat éves veszprémi atlétának minden kulcs ott van a kezében ahhoz, hogy sikeres felnőtt karriert futhasson be:
reményeink szerint idővel női olimpiai bajnokkal is gazdagodhat Veszprém.
