Monostorapátiból, egy Tapolca mellőli aprócska településről származik. 1989-ben tanulmányai miatt vezetett útja Veszprémbe: az akkori Jendrassik középiskola autószerelő szakán végzett. Ezzel egy időben ismerkedett meg szenvedélyével, a kalapácsvetéssel, amelyet később oktatni is kezdett.
A VEDAC legendás edzője, Ernő bácsi (Szabó Ernő – a szerk.) 1988 telén vett a kezei alá. Általa ismerkedtem meg a kalapácsvetéssel. Az ezt követő tíz évben aktívan versenyeztem, az utolsó komolyabb egyéni megmérettetésem az 1998-as országos bajnokság volt. Akkoriban viszont már éreztem, nekem a munkára kell elsődlegesen koncentrálnom
– emlékezett vissza megkeresésünkre Zentai Tibor, a VESZ-MONT 2000 Kft. ügyvezetője. Felidézte, miután 1996-ban végzett a veszprémi egyetem gépészmérnök szakán, pályakezdőként nehézséget jelentett összeegyeztetni a két szakágat: főleg, ha az ember megélhetése a tét.
Visszajártam még edzésekre, elsődlegesen már nem is magam miatt. Kedvesek voltak számomra az edzőtársak, tanítványok. Elég ha csak Tudja Julianna, vagy Maróti Szabolcs nevét említem. Félreértés ne essék, Ernő bácsi volt a mester, de én mindig ott segítettem, ahol tudtam. Nem tagadom, volt bennem edzői indíttatás.
A mérnöki munka azonban szépen lassan elsodorta Zentai Tibort a dobópálya mellől. 2001-ben azonban városunk egyetlen olimpiai bajnoka, a kalapácsvető Kiss Balázs azzal a céllal kereste kereste meg, hogy térjen vissza a VEDAC-hoz, mivel Ernő elbúcsúzott az egyesülettől.
Nem tagadom, örültem a felkérésnek, kihívásként tekintettem rá. Emlékszem, az akkori csapatbajnokságon még versenyzőként is visszatértem, de utána már csak edzőként voltam jelen. Szerencsés vagyok, hogy együtt dolgozhattam Kiss Balázzsal egészen a 2003-as visszavonulásáig, hiszen a világon ő az egyik sportoló, aki a legtöbbet tud a dobóatlétikáról.
Közben Zentai Tibor négy társával karöltve megalapította a mára már cégcsoporttá növő vállalkozását. Emlékeztetett, anno minden egy pajtahelyiségben kezdődött el számukra. 2018-ban viszont közel húsz év eltelte után odáig jutott a cég, hogy több száz ember megélhetését biztosította.
Három évvel ezelőtt az utolsó megmaradt társamat is kivásároltam a cégből. Egyedül maradtam, mégsem vagyok magányos. Cégcsoporttá fejlődtünk, mindenhol, mindenkinek megvan a feladatköre, ezzel a vállaimról is komoly súly került le.
Zentai Tibor hangsúlyozta, természetesen nagy öröm számára, hogy a befektetett munka évről-évre meghozta a gyümölcsét, de ahhoz, hogy a gépipari vállalat fejlődhessen, olykor áldozatokat kellett hozni.
2015 környékén a VESZ-MONT 2000 Kft. dinamikus fejlődésnek indult. Edzőpályafutásomban szintén akkor volt az első olyan szakasz, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy az általam dédelgetett gyermekek szinte felnőtté cseperedtek. Szembesülnöm kellett a tombolókorszakokkal, amikor ha valakihez is egy mondattal kevesebbet szóltam, megsértődött.
Nem tagadom, ez volt számomra az egyik legnehezebb időszak. Nem választhattam, hiszen a cég már akkor is százötven embernek biztosított munkalehetőséget, családok megélhetése volt a tét. Így ha hiányoztam is olykor edzésekről, annak nyomós oka volt. A gyermek felnőttek pedig úgy érezték, ha tőlem nem kapnak elég figyelmet, máshol megkaphatják majd.
Pásztor Bence, a VEDAC egyetlen ifjúsági világbajnok kalapácsvetője, aki tízéves korától fogva Zentai Tiborral edzett is úgy döntött, távozik az egyesülettől. Pályafutása ezt követően azonban kevésbé eredményes szakaszba lépett. Olyannyira, hogy tavaly év végén megkereste Zentai Tibort, visszatérhetne-e a kezei alá.
Nem maradt bennem tüske, de bevallom, fájó volt a pillanat, amikor elbúcsúzott. Mintha az ember a saját gyermekét veszítette volna el. Igaz, akkoriban valóban kevesebbet tudtam velük lenni, de nem feledkeztem meg róluk, fontosak voltak nekem. De Bencének is fel kellett nőnie ahhoz, hogy valódi felnőtt fejjel átértékelhesse az akkori helyzetet.
Zentai Tibor pedig igent mondott a közös munkára. A beszélgetés végéhez közeledve a kalapácsvető edző hangsúlyozta, ha nincs az életében a sport, akkor az üzleti életben is valószínűleg nehezebben vette volna az akadályokat. Bencével kapcsolatban megjegyezte, a múltban már értek el sikereket, a jelenben azért dolgoznak, hogy a jövő is eredményes legyen.
Jó úton járunk, de nagyon messze még a vége. Ha Bence a továbbiakban is ilyen intenzitással, alázattal és minőséggel készül, akkor rövidesen hazánk dobóatlétikájának meghatározó alakjává válik: Veszprémnek pedig Kiss Balázs és Orbán Éva után újabb kalapácsvető olimpikonja születhet
– zárta.
