Mint arról beszámoltunk, múlt hét szombaton a 17 éves Varga Gréta két századdal maradt le az aranyéremről a tallinni U20-as Európa-bajnokság 3000 méteres akadályfutás döntőjében.
A veszprémi SVSE kiválósága nagyjából 1800 méter után vette át a vezető pozíciót a nyakában lihegő Olivia Gürth társaságában. A két atlétalány a hajrában elszakadt a mezőnytől, és ki-ki harcot vívott a győzelemért. Az utolsó akadályon teljesen egyszerre ugrottak át a riválisok, a végtelenül izgalmas befutóból pedig a németek 19 esztendős reménysége jött ki jobban, és szabad szemmel alig látható különbséggel előzte meg Vargát. Gürth pályafutása során először tíz percen belül letudva a számot 9:59.15-tel lett U20-as Európa-bajnok, Varga 9:59.17-tel ezüstérmes. A Tóthné Stupián Anikó által felkészített balatonakarattyai kitűnőséggel az utanpotlassport.hu beszélgetett.
– Június végén a felnőtt országos bajnokságon 9:50.63 perces új U20-as és U23-as hazai csúcsot futottál. Hasonlóan jó formában tudtál elutazni az észt fővárosba?
– Úgy éreztem, hogy a forma és az időzítés is rendben van, így a legjobbamat tudom nyújtani. A felkészülés azért nem mindig alakult a tervek szerint. Tavasszal sokat küszködtem, nem úgy mentek az edzések, ahogyan szerettem volna, de szerencsére az elmúlt hónapokban már teljes erőbedobással tudtam edzeni, és sikerült rendesen felkészülnöm.
Varga Gréta: Nem titok, hogy nyerni szerettem volna - Fotó: atletika.hu
– Az, hogy döntőbe kerülsz, nem volt kérdés. Mi volt a terv a fináléra?
– Nem titok, hogy nyerni szerettem volna. Úgy voltunk vele, hogy az elején semmiképpen sem állok előre, hanem kivárok, és két-három körrel a vége előtt elindulok, majd futok, ahogyan tudok. Sajnos, most úgy alakult, hogy bírták velem a tempót, és a végén egy hangyányival is, de megelőztek.
– Lehetett volna hamarabb is indítani a hajrát?
– Nem éreztem úgy. Ez így jó volt. Három kört vezettem, de hátulról mindig könnyebb hajrázni. Nem gondolom, hogy bármit másképpen kellett volna csinálni. Úgy tettem mindent, ahogyan Anikó nénivel megbeszéltük. Csupán a viszonylag gyors három kör után a német lány ott tudott maradni, és most így alakult a vége.
– A korosztály európai ranglistavezetőjeként érkeztél az Eb-re. Mennyire ismerted az ellenfeleket?
– Természetesen tudtam, hogyan áll a ranglista, de különösebben nem foglalkoztam vele. Azt is tudtam, hogy a német versenyző a második, és ha még több másodperccel is áll mögöttem, ő lehet az egyik, aki veszélyt jelenthet. Most nem olyan tempót futottunk, mint az egyéni csúcsom elérésekor, és erre nem is lehetett alapozni.
– Hogyan fogadtad akkor a második helyet, és milyen érzés néhány nap elteltével U20-as Eb-ezüstérmesnek lenni?
– Ez két teljesen más szemszöget jelent. A verseny után mérhetetlenül csalódott voltam, és nehezen fogadtam el az ezüstérmet, hiszen nem az volt a célom. Viszont minden egyes nappal megszépül ez az eredmény, és egyre jobban örülök neki. Ez a verseny biztosan sok erőt fog adni a későbbiekben. A két század felfoghatatlanul kevés. Ha két másodperccel előznek meg, talán könnyebben veszem. De ezen már nem lehet változtatni, így csak bízom benne, hogy legközelebb nekem kedvez a nüansznyi különbség.
– Korosztályos szinten számos országos csúcsot és kiváló eredményt értél el az utóbbi időben. Mennyire érzed elvárásnak, esetleg tehernek, hogy – éppen ezek miatt – folyamatosan várják tőled az újabb bravúros sikereket?
– Valamelyest bennem van, hogy mindenkinek szeretnék megfelelni, de ugyanúgy magammal szemben is elvárom, hogy mindig a legjobbamat nyújtsam. Elsősorban magam miatt vágyom a jó eredményekre.
– Ha minden jól megy, augusztusban már Nairobiban bizonyíthatsz újra. Milyen reményeket táplálsz az U20-as világbajnoksággal kapcsolatban?
– Más lesz a környezet és az ellenfelek is. Szeretnék minél jobb eredményt elérni, és élvezni, hogy teljesen más világot tapasztalhatok meg Kenyában. Nem jártam még ott, így különösen izgalmasnak ígérkezik minden. A mezőnyben várhatóan nagyon jó etióp és kenyai futók lesznek, remélem, hogy minél közelebb tudok kerülni hozzájuk.
