A 39 esztendős Momir Ilics, a Telekom Veszprém újdonsült vezetőedzője számít és a jövőben is építeni szeretne fiatal átlövőjére, a még csak 19 éves Ilics Zoranra. A magyar válogatottságba is belekóstolt tehetségre, aki rövid lengyelországi légióskodása után tért vissza Veszprémbe, és kapott helyet kézilabdalegenda honfitársának megfiatalított játékoskeretében. Kettőjük családi- és a keresztnevének sorrendjét akár fel is lehetne cserélni, mert mind a ketten szerb-magyar kettős állampolgárok, bár az is igaz, hogy „Momo” a közép-szerbiai Arandelovacon született, „Zoki” pedig a vajdasági Zentán, másszóval ugyanott, ahol az „Építők” kapusedzője, a világ-és Európa-bajnok Sterbik Árpád jött a világra.
A 197 centiméter magas kézilabdázó nem csak a lengyelországi Plockot járta meg, hanem azt megelőzően három évig a balatonboglári székhelyű NEKA együttesében is pallérozódott. Mind ezek után idén hároméves profi szerződést aláírva horgonyzott le Veszprémben, ahol egyre több játéklehetőséget szeretne kiérdemelni. A sportolás mellett a tanulást is nagyon komolyan veszi, már csak a magyar történelem tantárgyból kell jól levizsgáznia, hogy az érettségi bizonyítványát a kezébe vehesse.
Ilics Zoran tudja: fizikailag még erősödnie kell
Szerencsémnek mondhatom, hogy olyan sportemberek társaságába kerültem, akikre tisztelettel nézek fel, ráadásul Momir Ilicsre, a „főnökömre” és a hozzá hasonlóan kétszeres BL-győztes Nagy László sportigazgatóra is úgy tekintek, mint a példaképeimre. Ők ketten a pályán nagyon sokat tettek a világ kézilabdasportjáért. Szinte ugyanígy vagyok két csapattársammal, a kapus Vladimir Cuparával és az új csapatkapitány Rasmus Laugeval, akik a pályán és azon kívül is jó példával szolgálnak az egész csapatnak
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Ilics Zoran, akinek az egyik erénye az, hogy a tét nem félelmet kelt benne, hanem bátorsággal vértezi fel.
Zorant egyelőre csak azokon a mérkőzéseken küldték a tűzvonalba, ahol magyar csapat volt az ellenfél is, de ezt természetesnek tartja veszprémi pályafutásának legelején.
Hosszútávra tervezek, de hogy versenyre kelhessek az ellenfelek védőivel, fel kell szednem néhány kilót és jó sok izmot felpakolni magamra. Szeretnék olyan, eredményekben gazdag pályafutást magaménak tudni, amilyeneket a veszprémi példaképeim befutottak. Csodálom és a kézilabdasport kivételes egyéniségének tartom például a macedón Kiril Lazarovot, aki 41 évesen is „villog” a pályán, és aki elsőként büszkélkedhetett azzal, hogy a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken ezernél is több gólt dobott.
A Telekom Veszprémet olyan klubnak tekinti, amely mind inkább a fiatalok tudására, lendületére és ambícióira szándékozik építeni a jövőjét, emellett számukra tanulóműhelyt és a bizonyítás arénáját is jelenti.
Bennünket, Momir Ilics „legénységének” fiatal játékosait egyaránt az a vágy fűti, hogy évről évre több játéklehetőséget kapjunk, míg egy szép napon talán már kezdők is leszünk. Vágyom arra, hogy BL-mérkőzéseken is kifuthassak a pályára, és ha ez már idén bekövetkezik, az erős motivációt jelent majd a számomra. Talán nem lenne szabad kimondanom, de ha ez jár a fejemben, nem titkolom: a legszebb álmom az, hogy az Építők játékosaként résztvevője lehessek a Bajnokok Ligája négyes döntőjének. A nagy csodát az jelentené, ha erre már a veszprémi pályafutásom első három évében sor kerülne
– hangsúlyozta Ilics Zoran, aki két mérkőzésen már a magyar válogatott tagjaként is a pályára léphetett, és akinek a számára biztonságot sugároz, hogy a szerb Milan Jokics a játékosügynöke.
