Sterbik Árpád, aki világ-és Európa-bajnokként, négyszeres BL-győztesként, 120-120 szerb-, illetve spanyol válogatottsággal a háta mögött vonult vissza és lett a Telekom Veszprém kézilabdacsapatának kapusedzője, saját profizmusát látja megtestesülni a spanyol Rodrigo Corrales gyarapodó tudásában és alázatos hozzáállásában.
Úgy látja, hogy a 30 éves kapus, aki hozzá hasonlóan Barcelonát is megjárta és tavaly a PSG kötelékéből kilépve lett az „Építők” kézilabdázója, egyre javuló formában teljesíti a feladatát, sorozatban három BL-mérkőzésen, két győztesen és egy vesztesen is jelesre vizsgázott. Sterbik „tanár úr” szerint csak a közönségkedvenc spanyol profin múlik, hogy hány évig tudja még őrizni a helyét a világ legjobb kapusai között.
A 2018-as horvátországi Európa-bajnokságon győztes spanyol kézilabdaválogatott három kapusa közül – mint egy kiscsoportos osztálytalálkozón – Gonzalo Pérez de Vargas, Rodrigo Corrales és Sterbik Árpád is ott volt a Veszprém Arénában a szerda esti BL-meccsen.
Előbbi kettő játékosként, a tavaly visszavonult legenda pedig a vendégcsapatot legyőző Telekom Veszprém kapusedzőjeként. Barátság ide, közös múlt oda, a hamarosan 42 éves Sterbik Árpád érthetően csak a hazai csapatot erősítő Corrales elképesztő teljesítményének örvendezett, de elismerte, hogy Pérez de Vargas is kitett magáért. Kevesen tudják a kézilabdasport Zentán született nagyságáról, hogy két nagy tornán is éppen Pérez de Vargast, majd Corralest helyettesítve kellett beugrania.
Sterbik már a pályafutása vége felé járt, amikor a sors úgy hozta, hogy Jordi Ribérának, a spanyol válogatott szövetségi kapitányának kétszer is őt, az „aranytartalékot” kellett csatába küldenie. A 2018-as horvátországi Eb elődöntője előtt azért, mert Pérez de Vargas térdszalagsérülés miatt harcképtelenné vált, egy évvel később viszont egy szürreális „üzemi baleset” következtében. Történt ugyanis, hogy világbajnokságnak otthont adó kölni Lanxess Arénában a spanyolok edzése közben eldőlt a LED-fal, ami két játékosnak, Corralesnek és Aitor Arinonak is sérülést okozott. A két beugrás közül az elsőre emlékezik szívesebben Sterbik, mert oroszlánrésze volt abban, hogy a spanyol válogatott a döntőbe jutott, ahol a svédek elleni hatgólos győzelmével az Európa-bajnoki győzelmet is kivívta.
Három éve még a Vardar kapusa voltam, amikor 24 óra leforgása alatt kellett a szkopjei otthonomból a zágrábi csatatérre érkeznem, így nem volt egyszerű feladat elkapni a fonalat, és úgy beállni a kapuba, mintha csak erre a napra készültem volna
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Sterbik Árpád, akit az EB után úgy emlegettek, mint aki megnyerte a trófeát Spanyolországnak.
Már akkor is azt a kérdést feszegették, hogy miként tudtam néhány óra alatt ráállni az Európa-bajnokság hullámhosszára, büntetőket és ziccereket hárítani, és ezzel elbizonytalanítani az ellenfelet. A pályán eltöltött éveim alatt az agyamba vésődött, hogy teljesítmény csak akkor van, ha tiszta fejjel futok ki a pályára, nem csak fizikailag, hanem idegileg is tökéletesen felkészültem a feladat megoldására. Nem frázis, hanem a valóság: az élsportban szinte minden az agyban dől el. Kialvatlanul, a külső tényezők kizárása nélkül nem lehet a védésekre összpontosítani, együtt élni a játékkal és együttműködni a játékostársakkal. Hiába ugyanúgy labdajáték és csapatsport a foci és a kézilabda is, nálunk más a küzdelem lüktetése, így a három-négygólos hátrány ledolgozása sem megoldhatatlan feladat. Nagyon sok múlik ilyen helyzetekben a kapusokon, akiknek jó döntéseket kell hozniuk, emellett az ellenfelet elbizonytalanító védésekkel, pontos indításokkal és a társaik bíztatásával hozzájárulniuk a sikeres fordításhoz. Ezt a tudást látom egyre gyakrabban felcsillanni Corrales játékában, de csak akkor vagyok igazságos, ha ezt a dicséretet kiterjesztem „Rodri” kapustársára „Cupira”, azaz a szerb Vladimir Cuparára, aki szintén mérkőzéseket tud eldönteni a bravúrjaival
– hangsúlyozta befejezésül Sterbik Árpád, aki mindkét kapusát az anyanyelvén tudja megszólítani, ami már önmagában is előnyt jelent a sportban.
