A történelmi BL-párharc lezárultával visszatekintünk a rájátszás első, szegedi felvonásán szerzett tapasztalatainkra.
A kék bika árnyékában
Délután tizenöt órát írtunk, amikor kikanyarodtunk a Tisza-partra. A messzeségből egyik pillanatról a másikra feltűnt egy kék erődítmény, a 2021-ben átadott Pick Aréna külseje is olyan borítást kapott, amelyet megirigyelhetnek a kézilabdabarátok. A létesítmény előtt a csapat „kabalája”, a bika csakugyan kék köntösben várta a szurkolókat, akiknek a napsütésben még árnyékkal is szolgált.
Veszprémiként Szegeden
A céges autót szemlélve egyértelműen kirajzolódott, hogy a szívünknek mely csapat a kedvesebb: a parkolóba kanyarodva mégis olyan elbánásban részesültünk, amelyet rég, vagy egyáltalán nem tapasztalhattunk. Külön bejáratú, zárt helyre irányítottak bennünket, ahol személyes kíséretet is kaptunk a biztonságiak részéről a sajtóbejárathoz. Ekkor kezdődtek számunka a gondok…
Fránya akkreditáció!
A nevünket mondva szembesültünk vele, hogy nem érkeztek be az akkreditációnk… Milyen gondolatok motoszkálnak ilyenkor az ember fejében? Mielőtt elkezdhettünk volna aggódni, közölték is velünk, hogy nincs semmi probléma. A beléptetők szerint bizonyára a saját internetes rendszerük hibázott, így szó nélkül beengedtek minket a csarnokba, amely belülről is káprázatos köntöst kapott.
Megbecsülés
A liftbe lépve azonnal a harmadik emeleten találtunk magunkat, ahol az újságírók számára külön sajtótribün áll rendelkezésre. Már a mérkőzés előtt órákkal üdítőkkel és süteményekkel várták a fotósokat, újságírókat. Erről a hozzáállásról már más kollégáktól hallottam; megsüvegelendő lenne más csapatok részéről is az országban. A szó szoros értelmében megbecsülve érezhettük magunkat.
Ékszerdoboz a javából
Megtekintve a játékteret, az ülőhelyeket, az elrendezést, nehezen találhattunk volna olyan szegmenst, amelybe bele lehetett volna kötni. A színek, a minőség és a kényelem is tudatos munka alapján lett szimbiózisba hozva. Egy ilyen csarnokba jegyet váltva az ember valóban megfeledkezhet a hétköznapok nehézségeiről, persze csak akkor, ha a szeretett klubja is méltó hozzáállást produkál.
Nem felejtenek
Szintén kellemes érzést nyújtott az ember lelkének, hogy a szegedi vezetőség két ikonról is méltó módon megemlékezett: a vendégszektor a tragikus körülmények között elhunyt veszprémi csillagról, Marian Cozmáról kapta a nevét, míg a több mint száz újságíró befogadására alkalmas sajtólelátó a kézilabda-szakíró, a szakmában mélyen tisztelt újságíró, Simon József emlékét őrzi.
Álomból rémálomba
Mint az mára már köztudott, a Telekom Szegeden tizenhárom góllal, míg hazai közönsége előtt öt találattal bizonyult jobbnak a kékeknél. A továbbjutás sorsa már az első történelmi mérkőzés során eldőlt. A mesés szegedi csarnokban hamar beborult az ég, a gyermekszurkolók könnyeiben visszacsillant a csalódottság. Nyolcezer emberből hétezer hatszázan felsóhajtottak, majd fejüket lehajtva hazasétáltak...
A csarnok világszínvonalú, már csak stáb és csapat kellene Szegedre...
