Erről jut eszembe...
A Glasgow-ban megrendezett para-pályakerékpár világbajnokságon karórát kapott a győzelméért egy kar nélküli versenyző. És nem csak ő, hanem valamennyi résztvevő, ugyanis az eseményt egy neves óragyártó cég szponzorálta. Kicsit morbid vagy inkább otromba a dolog: mintha kopasznak hajszárítót, láb nélküli embernek cipőt adnának ajándékba.
Idézhetnénk az ismert mondást, mely szerint „ajándék lónak ne nézd a fogát”, de mégis mit kezdjen egy kar nélküli ember egy karórával? Véleményem szerint nem a támogatók hibáztak, hanem a szervezők, akiknek tudniuk kellett, hogy milyen fogyatékossággal neveztek a versenyzők, hiszen ennek alapján sorolták őket különféle kategóriába.
Feltételezem ugyanis, hogy amelyik cég karórát gyárt, valószínűleg gyárt mellette másfajta időmérőt is, mondjuk asztali- vagy faliórákat, ami nem verte volna ki azt a bizonyos biztosítékot a világhálón, ahol váltakozva hol mulatságos, hol pedig dühös megjegyzésekkel kommentelték a történteket.
Az érintett – a 47 éves spanyol Ricardo Ten Argilés, aki két arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet gyűjtött a vb-n – a díjátadáson készült fotó szerint örömmel vette át az ajándékot, minden bizonnyal azért, mert nem egy praktikus tárgyat, hanem egy győzelmi trófeát látott benne. Jól fog mutatni abban a vitrinben, ahol a diadalaira emlékeztető érmeket, serlegeket és ajándéktárgyakat őrzi.