Éles József világklasszis kézilabdázó volt. Közel 25 évvel ezelőtti súlyos autóbalesetéig sikert sikerre halmozott. Pályafutása során 10-10 magyar bajnoki- és kupaaranyérmet szerzett, s a veszprémi csapat balátlövője, majd irányítójaként elnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, és döntőt játszott a Bajnokok Ligájában, ahogy korábban még egyszer a KEK-ben is. Háromszor választották az év legjobb magyar kézilabdázójának, 1993-ban gólkirályi címet szerzett az NB I-ben és a világbajnokságon, kétszer szerepelt a világválogatottban, a nemzeti címeres mezben 179 mérkőzésen 828 gólt lőtt.
Veszprém után játszott Görögországban, majd Svájcban, ahol elkezdett edzősködni. Kis csapatokat edzett még Németországban, Romániában, itthon ült a kiskunhalasi és a gyöngyösi kispadon, majd irányította a dominikai női válogatottat.
Ám ezek a feladatok nem elégítették ki a szakmai vágyait, ezért úgy döntött, megalapítja saját kézilabdaiskoláját, az Éles Kézisulit. A nulláról indulva, szisztematikus szakmai- és szervezőmunkával az NB I-be, aztán a Magyar Kupa döntőjébe, és ezzel az európai kupaporondra menedzselte csapatát, miközben válogatott tehetségeket neveltek a Veszprémi Kézilabda Kft.-ben, ami szponzori szerződés keretében Fejér-B.Á.L. néven is szerepelt.
Végül a rohamos fejlődés lett a csapat veszte: nem lehetett megtartani a legjobb játékosokat, a pótlásuk kellő anyagiak hiányában nem valósulhatott meg a szükséges szinten, aminek az NB I-ből való kiesés lett a következménye.
Mindez bármelyik magyar kisvárosban – vagy akár nagyobban is – megtörténhetett volna, ám ez Veszprémben történt, ami a világ egyik élklubjának az otthona. Hogy ki(k)nek a hibájából, azt ma már felesleges firtatni, de tény, hogy nem jött létre olyan együttműködés, ami mindkét klub érdekeinek megfelelt volna. Ahogy előre megjósolható volt, ebből a VKKFT jött ki rosszul. Kiutat kellett találni, mert a lét volt a tét. És Éles József – aki játékosként is nagy küzdő hírében állt – nem adta fel, s most hosszú távú együttműködésbe kezdett a győri Széchenyi István Egyetemmel és az ETO University Handball Teammel. Így csapatai a jövőben Széchenyi University Handball Team néven fognak szerepelni. A célok között erős utánpótlásbázis kiépítése szerepel minden korosztályban, a játékosoknak pedig vonzó lehet a győri egyetem sport és tanulás kettős életpályamodellje.
Csakhogy... Az utánpótlás szakmai képzése VKKFT néven is kiválóan működött, egyetem pedig Veszprémben is van – sőt, a Pannon Egyetemen már évek óta működik a sport és tanulás program. Ami viszont nincs, az a pénz – legalábbis a szükséges mennyiségben. Minden bizonnyal ez az új projekt létrejöttének az oka... Felmerül a kérdés: miért nem éri meg Veszprémben pénzt fordítani arra, amire Győrben megéri?
Úgy tűnik, a két város kézilabda-közössége másodszor lép bele ugyanabba a folyóba. Amikor Veszprémben anyagilag ellehetetlenült a női kézilabda, a Győri ETO fiókcsapata lett a Barabás KC. Olyan játékosok kézilabdáztak Róth Kálmán csapatában, mint Szemerey Zsófi, Planéta Szimonetta, Takács Bianka, Tóth Gabi és Tóth Eszter. Aztán a győriek egy döntéssel Mosonmagyaróvárra telepítették az együttest. Nem lepne meg, ha idővel valami hasonló történne a VKKFT-vel is...
