Kutas István, a Magyar Labdarúgó Szövetség akkori elnökének ötletére 1972-ben rendezték meg az első teremfutballtornát a Képes Sport Kupáért. Nem volt véletlen az elnevezés, ugyanis Kutas civilben az akkor nagyon népszerű hetilap, a Képes Sport főszerkesztője volt, ezért mindkét funkciójában rendesen beleállt a projektbe. Akkoriban még három hónap szünet volt a labdarúgó-bajnokság őszi és tavaszi idénye között, szabadtéren nem is lehetett volna meccseket játszani a mainál sokkal keményebb tél miatt, hiszen nem voltak még alulról fűthető pályák, és ha leesett a hó, akkor hetekig meg is maradt. Kellett valami, ami legalább részbe kitölti az űrt. Ez lett a teremfoci.
Szóval, Kutas István ötlete volt, hogy a karácsonyi finomságok és a szilveszteri pezsgő között adni kellene egy kis "cirkuszt" a népnek, így rendezték meg 1972-ben az első teremtornát. Miskolcon a városi sportcsarnokban négy csapat körmérkőzéses rendszerben mérte össze tudását három napon át, és végül a Ferencváros csak jobb gólkülönbséggel szerezte meg az elsőséget a házigazda Diósgyőr előtt, a harmadik helyen a budapesti Vasas, a negyediken a Tatabányai Bányász végzett. Óriási sikert aratott a rendezvény: a miskolci csarnokban mind a három napon végig teltház volt, a televíziókészülékek előtt pedig milliók szurkoltak a délutáni, koraesti órákban, mivel mást nem is nézhettek. Közben jókat lehetett enni, inni, beszélgetni, amire a mai rohanó világunkban nem nagyon érünk rá, pedig igény talán lenne az ilyesfajta kényelmes, nyugodt családi és baráti együttlétre.
Nem volt kérdés, hogy egy évvel később ismét lesz Képes Sport Kupa, és így ment ez egy ideig, mindig csak négy csapat részvételével. A kimaradók rendre sérelmezték, hogy ők miért nem mutathatják meg a tudásukat a zöld gyep után a parketten. Akkor még szívesen áldozták fel a futballisták azt a két ünnep közötti három napot, hogy láthassa őket ország-világ trükközni a kispályán, ahol nem az erő és a gyorsaság, hanem a technika és az ügyesség dominált. Később engedve az igényeknek, mind a tizenhat NB I-es csapat elindulhatott a terembajnoksággá átnevezett tornán, melyet két szakaszban bonyolítottak le. Előbb karácsony előtt négy négycsapatos csoportban négy helyszínen három napon át körmérkőzéses rendszerben rendezték meg a selejtezőket, majd a csoportgyőztesek ugyanilyen formában összecsaptak az elsőségért és a további helyezésekért.
Az NB I-be 1988-ban felkerült Veszprémi SE is részt vett az adott év terembajnokságán. És nem csak részt vett, hanem veretlenül a második helyen végzett. A zalaegerszegi selejtezőben a házigazda ZTE, a budapesti Vasas és a szombathelyi Haladás legyőzésével Glázer Róbert vezetőedző újonc élvonalbeli csapata százszázalékos teljesítménnyel bejutott a pécsi döntőbe, ahol előbb a címvédő házigazda PMSC-t, másnap pedig a székesfehérvári Videotont is legyőzte. A torna zárónapján az ugyancsak veretlen Siófoki Bányásszal kellett megmérkőzni az aranyérem és a díszes serleg megszerzéséért. Nem bírt egymással a két együttes, ezért a döntetlenre végződött mérkőzés után hétméteres-rúgásokkal dőlt el az elsőség a Balaton-partiak javára. A veszprémiek erősségét és meghatározó szerepét mutatja, hogy az ezüstérem mellé bezsebelték az összes különdíjat: Andorka Gábort választották a legjobb kapusnak, Szécsi János és Udvardi Zoltán lett a gólkirály hét-hét találattal.
Az ezüstérmes VSE játékosai: Andorka Gábor, Bimbó Tamás, Csomai József, Csongrádi Ferenc, Kelemen Miklós, Mónos Tamás, Onhausz Tibor, Rugovics Vendel, Szécsi János, Udvardi Zoltán.
