A veszprémi közélet sajtóreferenseit bemutató sorozatunkban a megyeszékhely legnépszerűbb és legsikeresebb csapatának – az MKB Veszprém KC – sajtómunkatársával, Donát Tamással beszélgettünk feladatairól, a klubhoz fűződő viszonyáról, emlékeiről, munkásságáról.
Donát Tamás
– Mióta áll a veszprémi férfi kézilabdacsapat szolgálatában, s hogyan került oda?
– Harmincnégy évvel ezelőtt, szeptember 1-jén kezdtem dolgozni a Naplónál, a kézilabda klub pedig néhány hónappal később alakult, így abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a születésétől fogva végigkísérhettem, és azóta is figyelem a veszprémi férfi kézilabda történetét. Amikor 1992-ben megszerezte első KEK-győzelmét az akkor még Bramac SE néven szereplő alakulat, készítettem egy filmet Nagy Péter operatőr kollégámmal a We are the champions című dalra. Ezt követően kaptam egy elismerő tartalmú levelet Hajnal Csaba úrtól, amelyben megköszönte a munkánkat. Ezt a levelet, a KEK-sikert és a 2002-es BL-döntő felvételét azóta is féltve őrzöm. Aztán az egyesület első embere 1996-ban felkért, hogy véleményemmel, meglátásaimmal is segítsek nekik a médiumok területén. Valahol innen indult a közös munka…
– A város, s a régió legnépszerűbb csapatánál sajtósnak lenni minden bizonnyal nagy felelősség…
– Így van, ugyanakkor igyekszem a feladatomat a legnagyobb csendben és csinnadratta nélkül az MKB Veszprém KC szellemiségének megfelelően végezni. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen világhírű közösségnél dolgozhatok. Az utóbbi években már többször megfordult a fejemben, hogy nem tudok megfelelni az ilyen szintű elvárásoknak.
– Melyek a legfontosabb feladatai a klubnál?
– Igazából koordinálni, összefogni kellene a különböző médiumoknál dolgozó kollégák munkáját. De ez szinte megoldhatatlan feladat. Az, hogy miért, egy másik írás témája lehetne. A kérdésre válaszolva: mivel én nem szóvivője vagyok a klubnak, ezért a mérkőzések utáni sajtótájékoztatók levezetése, a műsorfüzetek készítése, és lehetőségeimből fakadóan a klub népszerűsítése tartozik a feladataim közé.
– Mi volt a legnagyobb sportélménye az elmúlt évtizedekben?
– Az 1992-es „hármasugrás”, amikor a Veszprém a magyar bajnokság és kupa mellett elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját is, amely óriási siker volt. Sok minden másképpen volt akkor. Például a Fotex néven nyert első bajnoki cím után a fűzfői elágazótól taxisok felvezetésével kísérték a csapatszállító buszt az együttes törzshelyére, ahol hatalmas pezsgőfürdőzés kezdődött. Persze a Magdeburg elleni BL-döntő is a legfontosabb emlékek közé tartozik, amelyről szintén készült egy televíziós film.
– A sikerek mellett tragikus és nehéz időszakokra is emlékezhetünk…
– Marian Cozma tragédiája a mai napi feldolgozhatatlan. Aki szereti az együttest, tudja, hogy mit jelentene ma a kiváló beállós emberileg és szakmailag a klubnak. Voltaképpen emiatt veszítettük el Ivan Pesicet, és biztos vagyok abban, hogy Zarko Sesumot is. Borzasztó nehéz időszakként emlékszem arra, amikor a ’90-es évek közepén – Kiss Szilárd, Hoffmann László, Velky Mihály és Kaló Sándor személyében – egy idényben négy edzője is volt a csapatnak. Ez szerencsére a mai napig példátlan. Viszont a világhírű Barcelona akkor csak egy idegenben lőtt több góllal tudott bennünket kiütni. Sokan állítják, ha akkor továbbjutunk, megnyerjük a BEK-et
– A referensi feladatok mellett számos más munkái is fűződnek az egyesülethez…
– Igen, de ehhez a klub, a csapat teljesítménye, eredményei kellettek. Hét könyv született a klub életéről, amelyeknek szerzője, illetve Darcsi István kollégám mellett társzerzője voltam: az Érmek és árnyak (1985), a 25 év – aranyban (2002), az Éles-kanyar (2003), a Csoki-papíron (2005), a Zovko (2007), a Mocsai titkai (2008) és a Semmit Isten Nélkül (2009) című kötetek. A Veszprém Televízió archívumában emellett felbecsülhetetlen értékű archív anyag, interjú, riport és stúdióbeszélgetés, valamint 1991 óta szinte az összes, országos csatorna által nem közvetített bajnoki mérkőzés felvétele is megtalálható. Ezen kívül az Aranykezűek és az Ünnep című filmek szintén a csapat sikereit követte a városi televízió jóvoltából.
– Számíthatnak újabb kiadványra a kézilabdabarátok?
– Jó lenne Carlos Perezről is írni a későbbiekben egy könyvet, hiszen a veszprémi játékosok közül ő tart ott, hogy sportteljesítménye, emberi kvalitása kapcsán kötetbe foglalható legyen élete, karrierje. Ez azonban egyelőre még csak gondolati szinten él. De folytatni kellene a csapatról szóló krónikát is 2002-től indulva. Összességében felejthetetlen élmények kötnek a klubhoz, amelyek kitörölhetetlenek a lelkemből.
