Domokos József Imre 1949-ben született Debrecenben polgári család egyetlen gyermekeként. Édesapja munkája miatt élete első tíz évét hét különböző városban élte, attól függően, hogy a repülőtiszti iskola alakulata éppen hol szolgált. A hatvani gimnáziumban közgazdasági tagozaton tett érettségi vizsga után jelentkezett a katonai műszaki főiskolára, ahol légvédelmi rakétatechnika szakon kitűnő eredménnyel diplomázott, és 1973-ban tisztté avatták. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát is jeles eredménnyel fejezte be 1982-ben, ahonnan visszatérve korábbi állomáshelyére, Szakáld és Tardona községekbe, már parancsnoki beosztásban szolgálta a hazáját, ekkor már három gyermek édesapjaként is.
Veszprémben először 1984-86 között szolgált, ahol a honi légvédelmi hadtest törzsbe került, s a várost azonnal a szívébe zárta. 1986-89 között Miskolcra sodorta az élet. 1989 novemberében érkezett meg újra Veszprémbe, ahol az újonnan létesült Veszprémi Helyőrségi Otthon (Hemo) igazgatójává nevezték ki.
Szervezőkészsége és kreatív ötletei nyomán az új intézmény rövid idő alatt a város egyik kulturális központja lett. Szemléletéhez híven nem zárt tiszti kaszinó, hanem a város és a városrész lakosai iránt nyitott, sikeres szolgáltató intézmény formálódott a keze alatt.
1998-ban a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg harmadik diplomáját, a szociális piacgazdaság és a nonprofit közösségi szolgáltatások fejlesztésének témakörében végzett tanulmányai nemcsak gyakorlati, hanem elméleti felkészültségét is jelezték.
A közösségért érzett felelőssége miatt döntött úgy, hogy képviselőként szeretné szolgálni szeretett városát.
1994-től 2006-ig az önkormányzat kulturális bizottságának vezetőjeként, 2010-ig összesen négy választási ciklusban képviselőként szolgálta Veszprém városát, alakíthatta, építhette, gazdagíthatta a kulturális életet.
Eközben kulturális menedzserként fáradhatatlan munkabírással szervezte a helyi és országos fesztiválokat, sport- és szórakoztató nagyrendezvényeket, turisztikai programokat, melyeket felsorolni sem lehet.
Tragikus hirtelenséggel érte a halál, a naptára most is tele van. Embersége, a közösségért érzett hivatása, a körülötte lévő állandó pezsgés hiányozni fog szeretett városából, melyben immár örökre otthonra lelt.
