A hazaiak repülőrajtot vettek a rossz passzokkal és triplakísérletekkel „operáló” egyetemisták ellen (10-3), akik nehezen vették fel a ritmust. Idővel az ellenfél is elkezdett hibázni, ráadásul a melléjük szép lassan „megérkezett” Farkas Attiláék hatékonyabban szedték a lepattanókat. Ennek is betudható, hogy Vertetics Ádám újabb pontjaival már a mieink vezettek (13-14). Ekkortájt összeszedettnek és megfontoltnak tűntek a vendégek, akik jó százalékkal céloztak, érződött rajtuk: szépen köszönnének el az esztendőtől (18-20). Más kérdés, hogy a sikeres hárompontosaikra mindig feleltek Braun Bencéék, így nem sokáig örülhettünk a nehezen kivívott előnynek.
A második negyed kihagyott helyzetekkel folytatódott, szerencsére a vetélytárs egyik „gólgépe”, a királynék városában is megfordult Mándity Máté abban a periódusban gyenge dobóformát mutatott (27-28). Sajnos a másik oldal sem örülhetett, mivel Kámán Tamás végleg kivált a játékból, az ex-válogatott rosszullétre panaszkodott. Érdekes volt látni, hogy Petőfi-edző sokkal többet cserélt, mint híres kollégája. A veszprémiek rövid időre bekeményítettek a védekezésükön, s mert továbbra is több lepattanót gyűjtöttek, némiképp megléptek (32-36). Ám a folytatásban elég volt néhány elhibázott távoli dobás, s a bajaiak kiegyenlítettek. A fej-fej mellett haladt felek a nagyszünet előtt dobópárbajba kezdtek, majd’ minden támadás kosárral végződött.
Fordulás után a veszprémiek visszavették a vezetést, kell-e mondani, csak percekre, hiszen a csúcsformájától messze lévő rivális a próbálkozásaikra rendre kontrázott (48-46). Később rövidzárlat állt be Nagy Róberték játékába, a biztos helyzetekben is megremegett a kezük, amit a hazaiak köszöntek szépen és pillanatok alatt elhúztak (54-46). A gödörbe került mieink egyre-másra adták el a labdákat, a bajt pedig tetézte, hogy a bírók futószalagon adták Mándityéknak a büntetőket (a találkozón harmincszor állhattak a vonalra, míg Takács Andrásék tizenháromszor). A vendégek aztán ismét felszívták magukat, feljebb jöttek (59-54), de a játékrész hajrája az ellenfélé volt.
Kilencpontos hazai előnnyel indult a záró felvonás, ami az addig történtek fényében tekintélyesnek, már-már behozhatatlannak tűnt, ám nem lett volna az, ha gárdánk produkcióját nem jellemzik újabb és újabb hullámvölgyek. Vertetics és a derbin tizenkét lepattanóig jutott Farkas vezérletével riadót fújtak, 65-60 is volt az állás, de ami utána történt, azt jobb elfelejteni. Az utolsó percekre szétesett a veszprémiek játéka, bármihez nyúltak, az rosszul sült el. A végén már csak egy csapat volt pályán.
Kosárlabda NB I/B Nyugati csoport, 9. forduló:
Bajai Bácska FKE–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 82-64 (25-24, 20-20, 18-10, 19-10)
Baja, 300 néző. Vezette: Praksch, Maár, Bálind.
Baja: Nagy D. 14/3, Szabó 2, Braun 11/3, Katyanszki 9, Mándity 20. Csere: Koller 17/3, Fehér, Ágfalvi 9/3, Franczva. Edző: Hosszú István.
Veszprém: Vertetics 17/3, Nagy R. 8, Novák B. 9/3, Kámán 6, Farkas 10/6. Csere: Sipos 2, Kováts, Novák P. 3, Gáll 2, Takács 5, Kelemen 2, Oltárczy. Edző: Petőfi Áron.
Petőfi Áron: – Érzékenyen érintett bennünket Kámán kiválása, s az, hogy a sípmesterek főszereplők akartak lenni. Ezzel együtt hullámzóan teljesítettünk, gondjaink voltak a pozíciós játékkal és a fizikai fölényünket sem tudtuk érvényesíteni. Sajnos a végén kipukkantunk, ami elfogadhatatlan. Úgy gondolom, az év elején eszközölnünk kell a keretben kisebb átalakításokat, hogy ott legyünk a legjobb négy között.
