A Fotex Veszprém utánpótláscsapataiban pallérozódott Gál Gyula – komlói és dunaújvárosi kitérőt követően – nyolc szezonon keresztül szolgálta a megyeszékhely kézilabdacsapatát. Ez idő alatt posztján a sportág legnagyobbjai közé emelkedett. Harcos játékstílusával, valamint olykor pimaszságba hajló ziccer befejezéseivel hamar belopta magát a bakonyi publikum szívébe.
– 2001 nyarán egyszeres magyar bajnokként és kupagyőztesként érkeztem vissza a Dunaferrből Veszprémbe. Nagyon fel voltam tüzelve, hogy visszakerülhettem az anyaegyesületembe – kezdte a visszaemlékezést Gál, majd elmondta, milyen további motivációk fűtötték, amikor magára húzhatta a Fotex mezét.
– Édesapámnak – aki sajnos 1997-ben elhunyt – tettem egy ígéretet, amikor a Dunaferrbe igazoltam, hogy egyszer még visszatérek a királynék városának csapatába. Emiatt hatalmas drukk volt bennem, s talán ez is segített abban, hogy bebizonyítsam, Veszprém szintű játékos vagyok. Mindemellett egy olyan közegbe kerültem, ahol mind sportszakmai, mind emberi szempontból a legnagyobb játékosok közé kerülhettem. Amikor átigazoltam, azonnal meg kellett harcolnom a játéklehetőségért, hiszen a posztomon olyan klasszisok játszottak, mint Bozidar Jovic vagy Zsigmond György. Hatalmas élmény volt fiatal fejjel bekerülni egy ilyen bombaerős csapatba, mellyel rögtön BL-döntőig meneteltünk – folytatta a visszatekintést.
Az egykori „hetes” a következő szezonokban stabil helyet szerzett a gárdában, amellyel hétszer ünnepelhetett bajnoki címet, s hatszor hódította el Magyar Kupát. 336 tétmeccsen húzta magára a bakonyiak mezét, amelyeken 652 alkalommal vette be az ellenfelek hálóját.
– A Veszprémben töltött nyolc esztendő összességében nagyon pozitív és jó energiákkal teli időszak volt a klubomban, s a válogatottban egyaránt. Karrierem legszebb időszakát tölthettem Veszprémben – összegzett a 180-szoros válogatott, aki 2009-ban távozott a magyar rekordbajnoktól.
– Egy rövid tatabányai időszak után a horvát topcsapat, a Zagreb keresett meg, melynek problémái akadtak a 2009/2010-es szezonban beállós pozícióban. A „bányász” vezetése együttműködő volt, s hozzájárultak az átigazolásomhoz, így továbbra is magas szinten játszhattam – emlékezett vissza az augusztusban 39. születésnapját ünneplő sportember.
Két és fél éves horvátországi periódusa alatt Gál tovább szórta a gólokat a legrangosabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában, valamint a SEHA-liga küzdelmeibe is bekapcsolódhatott. Nem utolsósorban pedig három horvát bajnoki-, és kupa aranyéremmel gyarapította kollekcióját.
– Pozitívak a tapasztalataim a SEHA-sorozatról. Vannak olyan együttesek, amelyeknek korábban nem volt lehetősége ilyen szintű mérkőzéseket játszani. Úgy vélem, ez a liga nagyon jó lehetőség arra, hogy a kisebb országok képviselői is kemény mérkőzéseket játszhassanak, fejlődhessenek. Nagyon sajnálom, hogy a Pick Szeged nem csatlakozott a küzdelmekbe. Igaz, a statisztikák azt mutatják, hogy a Veszprém könnyedén nyeri a meccseit, azonban merőben más a hangulata egy SEHA-mérkőznek, mint egy magyar bajnokinak. Ezen a szinten már nem elég felküldeni a mezt a pályára. A dél-európai nemzetek híresek arról, hogy nagyon nagy küzdők, s a két kiemelkedő macedón gárdáról is elmondható, hogy a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik – osztotta meg véleményét Gál, aki a horvátországi légióskodás, valamint a féléves tatabányai játék után 2012-ben felhagyott a profi kézilabdával.
– Úgy láttam, jobb, ha elkezdek foglalkozni a sport utáni életemmel, ezért ebbe vetettem bele magam. Most azon dolgozom, hogy ebben a világban is hasonló sikereket érjek el, mint a kézilabdapályán – jegyezte meg.
Az MKB-MVM idei esélyiről is beszélt az egykori klasszis beállós, aki szerint mind a játékoskeret, mind a szakmai stáb megfelelő ahhoz, hogy felérjenek a csúcsra. – Minden kézilabdázó álma, hogy BL-t nyerjen. Mi 2002-ben borzasztóan közel voltunk hozzá. Nagyon remélem, hogy idén sikerül a Veszprémnek elhódítani a trófeát.
Az „óriás” a sport szeretetét gyermekeire is átragasztotta: nagyobbik fia a veszprémi utánpótlás kötelékében kézilabdázik. Kisebbik fia focizik és kézilabdázik, a labdával szintén jó barátságban lévő kislánya pedig rock and rollt táncol.
A sporttól persze a büszke édesapa sem szakadt el teljes mértékben, gyakran láthatjuk a képernyőn szakkommentátorként. – Ha időm engedi, lelkes amatőrként szívesen mondok igent az ilyen felkérésnek, hiszen a kézilabda és a sport továbbra is a szívem csücske, azonban a tévés pálya nem több nekem egy hobbinál.
Gál a Brutális Fizika című műsorban is elkápráztatta a nézőket
