A montenegrói mezt katarira cserélő Zarko Markovic 2007 és 2009 között két szezonon keresztül erősítette a királynék városának legnépszerűbb alakulatát. Emlékei között kutakodva elsőként a bakonyi szurkolótábor buzdítását emelte ki, s elmondta, egykori klubját a kézilabda ikonjaként látja. – Büszke vagyok rá, hogy egy olyan együttes mezét viselhettem, mint a Veszprém – nyomatékosította a jobbátlövő a vehirsport.hu-nak. – Ez a klub mindig is ott volt, s azt hiszem, mindig is ott lesz a világ legjobb csapatai között, amit nem sok egyesület mondhat el magáról. Soha nem felejtem el a várost sem, ahol mindenki szerelmes a kézilabdába, s a szurkolókat, akik őrült hangulatot csináltak a meccseinken – emlékezett vissza a kétszeres magyar bajnok, egyszeres Magyar Kupa-győztes játékos, aki részese volt a 2008-as KEK-diadalnak is.
Markovic veszprémi időszaka után egy évet Montenegróban, majd egy szezont Dubajban kézilabdázott, s ezt követően megmutatta tehetségét a világ legerősebb bajnokságában, a német Bundesligában is. – Szívesen emlékszem vissza a göppingeni, s hamburgi szezonokra is, hiszen nagyon komoly mérkőzéseken tudtam bizonyítani tehetségem.
Markovic Veszprémben a 17-es számú mezt viselte
Hamburgból való távozásával kapcsolatban Markovic elárulta: a dúsgazdag Párizs mellett 2013-ban az a Flensburg is csábította soraiba, amely abban az idényen elhódította a BL-serleget. Ő azonban Katart választotta, ahol Fazekas Nándor korábbi klubjában, az el-Dzsaisban játszik.
A januári, katari világeseményen pedig végleg berobbant a kézilabdás köztudatba, hiszen a házigazda válogatottjával ezüstérmet szerzett, 67 találatával második lett a góllövőlistán, s a torna álomcsapatába is bekerült. – Már a felkészülés előtt a döntőről álmodoztunk. Az első perctől fogva bíztunk benne, hogy sikerülhet a bravúr. Egy dolog biztos: a világ egyik, ha nem a legjobb edzőjével futottunk neki a vb-nek. Mindenre fel voltunk készítve, ami ránk várt a tornán, amelyen egy nagy családként meneteltünk. Azt hiszem, Valero Rivera személye mellett a több hónapos felkészülési időszak volt a sikerünk titka.
– Természetesen csalódott voltam a finálét követően, pár hét elteltével azonban már örülök az ezüstéremnek. Ez egy hatalmas eredmény, nemcsak a válogatottnak, hanem az országnak is. Boldoggá tettük Katart, ahol már nem a futball az első számú sport, hanem a kézilabda. Ez volt az álmunk a kezdetektől fogva, és nagyon boldogok vagyunk, hogy véghez is vittük – összegezte a hazai világverseny élményeit a 28 éves sportoló, aki kiválóan érzi magát az ázsiai országban, s már a következő nagy cél lebeg a szemei előtt.
– Nem bántam meg a váltást, boldog vagyok Katarban. Itt minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy a legmagasabb szinten kézilabdázhassunk. A sikerünknek köszönhetően itt ma mindenki a kézilabdáról beszél. Az elvárások is megnőttek velünk szemben, de remélem, sikerül tovább bizonyítanunk. Októberben olimpiai kvalifikációs torna vár ránk, természetesen mindent megteszünk, hogy eljussunk Rióba. A világbajnokságon megmutattuk, hogy bárkivel képesek vagyunk felvenni a versenyt. Az olimpián is szeretnék érmekért harcolni, ez az egész ország álma – tekintett a válogatott jövőjébe az egyes számú mezt viselő Markovic.
A honosításokat érintő kérdésünket udvariasan kikerülte, véleménye szerint a pályán mutatott teljesítmény az, amiről beszélni érdemes. – Azt hiszem, a pályán megmutattuk, hogy egységes csapat vagyunk. Minden meccsre százszázalékosan felkészültünk, nem ismertünk elveszett labdát. Azt gondolom, aki érti a kézilabdát, ezt láthatta a tv-n keresztül – húzta alá.
Arra a kérdésre, hogy lehetőség adtán visszatérne-e Magyarországra, mosollyal a hangjában azt felelte: „Barátom, a kézilabdában minden lehetséges.”
Sorozatunk korábbi részeiben Ivan Lapceviccsel, Jevgenyij Lusnyikovval, Gál Gyulával és Tombor Csabával beszélgettünk.
