Büntetőpárbajjal kezdődött a találkozó, a csapatok egy ideig csak az egypontos-vonalról találtak be, miközben mindkét oldalon dupla- és triplakísérletek maradtak ki (5-2). Az ellenfél kezdeti lendületét és a mezőnybeli pontatlanságot Kámán Tamás törte meg, de a hazaiak akkortájt nem tűntek megilletődöttnek, kisvártatva újra vezettek (9-6). A vendégek ezúttal nem villogtak úgy, mint egy héttel korábban a bonyhádiak ellen. Sok személyi hibát gyűjtöttek be – az első percekben Novák Patrik hármat is –, több dobásuk nem ért célba, aztán ha hangyaszorgalommal is, de megfordították az állást (11-12). Ezt követően Körtélyesi Gergely is „felvette az üzemi hőfokot”, Kámán pedig futószalagon szedte a lepattanókat (11-16). A becsülettel harcolt egyetemisták közben újoncot is avattak, Kovács Dániel személyében.
A következő negyedet jobban indították Sipos Ádámék, pontosabbak lettek és lendületbe jöttek, ami az eredményjelzőn is visszaköszönt (16-23). A különbség annak ellenére lett mind megnyugtatóbb, hogy a büntetőket jól dobó együttesünk nem tüsténkedett úgy, mint a nyitó fordulóban (20-30). Az irányítást persze kézben tartották, ráadásul a védekezésük is egyre határozottabbá vált. A fegyelmezett mieink az első félidőben csak öt labdát adtak el, s mert a dobóteljesítményük is folyamatosan javult – Körtélyesinek két triplája is gyűrűbe hullott –, a nagyszünetre megnyugtató, tizenhat pontos előnnyel vonulhattak (27-43).
Fordulás után „öltözőben maradtak” a gárdák, a közeli és a távoli próbálkozások többsége is célt tévesztett, a hazaiakon abban a periódusban az időkérések sem segítettek (29-45). Szerencsére a párharc kétharmadáig Faragó Péter, a felőrölt rivális karmestere sem találta a ritmust, noha éveken át sok borsot tört a bakonyiak orra alá. Percekig nem esett kosár, a gólcsendet Kámán törte meg, majd Körtélyesi duplájával már húsz pont volt a különbség (29-49). A vendégeknél egyébiránt ők ketten voltak a vezérek, a pontjaik mellett előbbi tizenkét, míg utóbbi tizenegy lepattanót gyűjtött be. A kombinatívabb „seregben” Vertetics Ádám és Simon László játszott a kezükre, gólpasszok formájában (31-51). A piros-kékek aztán hirtelen felkeltek a padlóról, zsinórban kilenc pontot szereztek (40-51), ám egy vendég-tripla lehűtötte a kedélyeket.
Mikor a záró negyed elején Vertetics is behajított egy hárompontost, eldőlni látszott a csata (47-63), csakhogy a vendéglátók – minden, mindegy alapon – kijöttek egészpályás letámadásra, ami megzavarta a koncentrációval már takarékoskodó veszprémieket. Az alakulatok között vékonyodott a differencia (57-64), vagyis a mérkőzés izgalmas jelleget kezdett ölteni. Mikor a riválisokat már csak négy pont választotta el egymástól – a felegyenesedett akadémisták látótávolságon belülre kerültek (64-68) –, Mérész-edző időt kért, hogy rendet tegyen a pontatlanná vált tanítványai fejében. Az észrevételei szerencsére értő fülekre találtak, mert az utolsó percekben már csak egy csapat volt a pályán – Takács Andrásék nem hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból.
Kosárlabda NB I/B Nyugati csoport, 2. forduló:
Vasas Akadémia–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 68-79 (16-18, 11-25, 15-15, 26-21)
Budapest, 150 néző. Vezette: Gelencsér, Maár, Mintál.
Vasas: Faragó 15/3, Surmann P. 17/3, Garamvölgyi 11, Nshimba 5, Andrássy 2. Csere: Surmann G. 11, Boros 2, Kiss 1, Völgyi 2, Zsemlye 2, Steier, Kozma. Vezetőedző: Sárosi Bulcsú.
Veszprém: Vertetics 12/3, Novák 4, Kámán 20, Takács 10, Körtélyesi 22/9. Csere: Simon 6, Sipos 5, Blaskovits, Kovács. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Mérész Csaba: – Három negyeden keresztül jól védekeztünk, de az utolsó játékrészbe kicsit belefásultunk. Tudtam, nehéz ütközet vár ránk, a hajrában kicsit meg is ijedtem. Aztán sportolóink lehiggadtak, s végül megérdemelten győztünk.
