Gyors gólpárbajjal kezdődött a mérkőzés, hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, ám mint utóbb kiderült: a hazaiak csak az elején nem adták olcsón a bőrüket (5-6). A vendégek rendezték soraikat: hátul roppant agresszív harcmodorra váltottak, sok lepattanót szereztek, miközben elől aztán is pontosan céloztak (6-12). A lendületét vesztő ellenfél időkéréssel próbálta őket kibillenteni az egyensúlyból, de ez sem segített, mivel a „fantasztikus hármas” – Kámán Tamás, Körtélyesi Gergely és Vertetics Ádám – megállíthatatlannak tűnt (7-16). Egy darabig csak a trió termelt kosarakat, a rivális nem tudott mit kezdeni velük. A veszprémiek jól koncentráltak, nyugodtabbak voltak, s mert a védekezésük is összeállt, idővel erődemonstrációt tarthattak (11-24). A soproniaknak a folytatásban sem volt szerencséjük, ha csináltak valami jót, arra majdnem biztosan egy rossz megmozdulással „kontráztak” (15-29).
Esélyük sem volt közelebb férkőzni – a más dimenzióban lévő – Körtélyesiékhez, akik uralták a palánk alatti területeket és sok rossz dobásra kényszerítették Török Balázsékat. Később a komoly előnybe került éllovas produkciójába is becsúsztak hibák, a triplákkal például nekik is meggyűlt a bajuk (19-29). A felek közötti tudásbeli különbség láttán, Mérész-edző bátran küldhette cseréit a küzdőtérre, akik nem engedték felzárkózni a vetélytársat (19-37). A legtöbb elemben magasan felülmúlták a másik oldalt és miként az ősszel már „megszokott”: hovatovább az első félidőben eldöntötték a csata sorsát.
A nagyszünet után visszatért a pályára a bakonyi kezdőötös, majd Takács András gondoskodott arról, hogy a gárdák között húsz pont legyen a differencia (24-44). Az ellenfélnél egyedül Berneczei László produkált átlag felettit, de mint tudjuk: egy fecske nem csinál nyarat. A klasszis erőcsatárban, Körtélyesiben nagy bizonyítási vágy dolgozott, az elszántsága pedig a társakra is átragadt (28-51). A vendéggépezetben általában rendkívül olajozottan forogtak a fogaskerekek, a pompás védekezés okán nem volt miért izgulni (32-59). Hatalmas fölényben voltak a mieink, a legtöbbször ötös-hatos sebességi fokozatban iparkodtak.
Négy hazai ponttal indult a záró negyed, mikor a büntetőket is elrontó listavezetőnél főként a cserék szerepeltek. Egy rövid időre „húszon” belülre kerültek (41-60), ami jelezte: együttesünk védekezése fellazult. Akkortájt a liga egyik legjobb és legösszetettebb spílere, a tíz lepattanóig jutott Kámán vette hátára a csapatát, így ismét teljes kontroll alatt tarthatták az eseményeket (43-66). A vendéglátók a végén még fújtak egy, az eredményt némiképp kozmetikázó riadót (52-66), de a veszprémiek akkor már nem szakadtak bele az igyekezetbe. A hajrában azért megmutatták, hogy ki az úr a házban.
Kosárlabda NB I/B Byugati csoport, 5. forduló:
Soproni MAFC-NyME–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 54-75 (15-27, 9-15, 10-17, 20-16)
Sopron, 200 néző. Vezette: Tóth, Esztergályos, Németh.
Sopron: Karácsonyi, Berneczei 20/6, Balogh 6, Werner 5/3, Török 17. Csere: Németh 2, Vesztergom 2, Papp, Nagy 2, Polgárdy. Vezetőedző: Meszlényi Róbert.
Veszprém: Vertetics 12, Novák 6, Kámán 22/9, Körtélyesi 20/3, Takács 6. Csere: Sipos 5/3, Simon 1, Oltárczy, Blaskovits, Kováts 3/3, Herbel, Májer. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Mérész Csaba: – Mondhatni mindennel elégedett vagyok, most a védő- és támadójátékunk is flottul működött. Valamennyi sportolómnak gratulálok, azoknak is, akik nem szereztek pontot, hiszen amiért pályára küldtem őket, azt pontosan megoldották.
