A hazaiak új, eddig „titokban tartott” felállásban vágtak neki a találkozónak: a húzódással bajlódó Kámán Tamásra most sem számíthattak, a kispadon ott ült mellette Körtélyesi Gergely, aki csak a nagyszünet után lépett pályára, és a napokban igazolt szerb Aleksandar Popovic sem volt kezdőember. A vendégek nagyon igyekeztek, 4-4-et követően kihasználták a mieink hibáit, főként azt, hogy a helyi kedvencek támadásai időnként kaotikusak voltak (6-14). Közben Popovic is bemutatkozott a publikumnak, de eleinte ő sem tudott segíteni, érthetően, kicsit megilletődötten mozgott. Az éllovas játékában sok volt a rossz átadás (az összecsapás során tizenhat labdát adtak el), ahogy a sportolók, úgy a nézők is „szenvedtek”. Mérész-edző hiába kért időt – hogy rendezze a sorokat –, az esélytelenebb ellenfél kinti dobásokkal tovább növelte az előnyét (8-19). A negyed végére kezdték megérteni magukat a parketten lévő veszprémiek, s ez az eredményjelző-táblán is meglátszott (18-22).
Később megint üresjáratok jellemezték a listavezető „műsorát”, védekezésben és támadásban is akadtak megingások, amit a jó százalékkal tűzelő Hűség városiak kihasználtak (18-26). Lassúnak és körülményesnek tűnt a bakonyiak játéka, az akciók nem a megbeszéltek szerint futottak, és a bajt tetézte, hogy Simon László is megsérült, aki az ápolása után fertályóra múlva jöhetett vissza a küzdőtérre (22-35). Mérész-edző újra pauzát rendelt el, hogy ezáltal megtörje az elszánt vetélytárs lendületét, ami összességében sikerült, mert az övéi a folytatásban másként álltak a csatához. Vertetics Ádám riadót fújt, beszórt két triplát, de etéren Oltárczy Máté sem akart lemaradni, a társaik pedig elkezdték hatékonyabban szedni a lepattanókat. A koncentrációjukon és hozzáállásukon javított vendéglátók megtalálták azokat a megoldásokat, aminek révén sebezhető lett a rivális (38-42).
Fordulás után egy más szellemű veszprémi gárdát láthattak a szurkolók, akiket a második húsz percben már kiszolgáltak. Oltárczy ott folytatta, ahol a nagyszünet előtt abbahagyta, míg Körtélyesi hárompontosával már vezettek a hazaiak (44-42). A magasabb fokozatba kapcsolt Takács Andrásék remekül védekeztek – pontatlanságokra késztették a soproniakat –, ami megadta a támadásaik tempóját. A jól záró hátsó alakzatuknak tudható be, hogy ráleltek a helyes útra: megbüntették a sokáig flottul kosárlabdázó Balogh Gergelyék mind gyakoribb hibáit (54-47). Az történt a pályán, amit akartak, fegyelmezetten, a taktikának megfelelően iparkodtak, ami néha felszabadult örömjátékba csapott át (60-47). Ez már egy másik felfogású HOYA-Pannon Egyetem Veszprém volt, a szurkolóknak tetszett is a látvány. Miután Simonék teljes kontroll alatt tartották az eseményeket, belefért az is, hogy pár perc erejéig lazítottak a gyeplőn (64-51).
A záró felvonásban már nem törték annyira magukat Verteticsék – hogy padlóba döngöljék a szimpatikusan játszó másik oldalt –, de a második félidőben így is csak huszonnyolc pontot kaptak (74-63). Noha nem törték magukat, mintha ki is engedtek volna, a pályán minden az elképzeléseik szerint történt: magabiztosan tartották az előnyüket (81-70). Megérdemelten nyertek, megőrizték a makulátlan itthoni mérlegüket, mi több: a második húsz percben nagyon jól pattogtattak.
Kosárlabda NB I/B nyugati csoport, 16. forduló:
HOYA-Pannon Egyetem Veszprém–Soproni MAFC-NyME 87-70 (18-24, 20-18, 30-12, 19-16)
Veszprém, 300 néző. Vezette: Gelencsér, Reis, Mintál.
Veszprém: Vertetics 20/6, Simon 10, Kálló 2, Sipos 6, Takács 10. Csere: Oltárczy 15/9, Popovic 4, Kováts 2, Kovács, Körtélyesi 16/6, Novák, Szeifert 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Sopron: Nagy 14/6, Karácsonyi 6/3, Balogh 15/6, Forrai 5/3, Vesztergom 4. Csere: Németh 6, Werner 7, Fűzi 13/3, Papp. Vezetőedző: Meszlényi Norbert.
Mérész Csaba: – A harmadik negyedbeli védekezésünknek köszönhetjük a diadalt. Gratulálok a srácoknak, hiszen mindenki hozzátett valamit a sikerhez. A pozitív dolgokat megtartjuk, a hibákat pedig jövő héten kijavítjuk.