Sok pontatlanság vezette fel a derbit, s miközben a hazaiak szerezték meg a vezetést, a mieink Takács András révén fordítottak (2-3). Mindkét oldal muzsikálását megzavarták fals hangok: idegesen pattogtattak a felek, egyedül Takács keze nem remegett meg, aki makulátlanul dobott – csapata első hét pontját ő szerezte (4-7). Az éllovas nem tudott megnyugtató előnyhöz jutni, lévén, a védekezése messze volt a szigorútól. Hiába tűnt az ellenfél idei formája ingatagnak, a listavezető ellen odatették magukat, dacoltak azzal, hogy az együtteseket nagy távolság választja el egymástól a tabellán. Olyannyira felszívták magukat, hogy előbb egyenlítettek, majd a vezetést is visszavették (13-9). Mérész-edző időt kért – mert a tanítványok produkciója nem volt éles –, az eligazításnál főként Kámán Tamás vette a lapot, aki az intelmeknek engedelmeskedve, kezdett belelendülni a játékba (15-17). Ezzel egyidejűleg agresszívebb lett Vertetics Ádámék hátsó alakzata, akkortájt kellő elszántsággal tették a dolgukat, de a riválist nehéz volt leszakítani magukról. A következő játékrészben is temérdek szabálytalanságot követtek el a sportolók, akik ezért kényük-kedvük szerint gyakorolhatták a büntetőket (a mérkőzésen nyolcvankét egypontoshoz állhattak oda, negyvennégy-harmincnyolc „leosztásban”; a vendégek az első tizennyolc kísérletüket értékesítették, etéren a huszonhetedik percben hibáztak először).
Továbbra is Kámán volt a HOYA-vezér: gólok, lepattanók és passzok formájában, ám a különbség így is két-három pont volt, ide, vagy oda (26-27). Sajnos nálunk sok volt az eladott labda – a lefújásig huszonegy –, a rossz megoldás, érthető, hogy Mérész-edző folyton keverte a lapjait, próbálta megtalálni a legjobb ötösét; de az övéi közül néhányan indiszponáltan mozogtak (33-29). Leginkább a hátsó munka volt kritikus, a saját palánkunk alatt jó pár figyelmetlenséget jegyezhettünk fel. A nagyszünet előtti időszakot megnyomták a – triplákkal addig hadilábon állt – vendégek, egy tíz-nullás rohamot mentek, de a TF-nél a Szobi Dániel-Beák Gábor páros gondoskodott arról, hogy látótávolságon belül legyünk (37-41).
A veszprémiek annak szellemében jöttek ki az öltözőből, hogy ha összerakják a védelmüket, megnyerhetik az összecsapást. Ehelyett újabb kosáresőt láthattak a nézők, vagyis megjósolhatatlan volt az ütközet kimenetele (49-50). Mivel a pontatlanságok száma nem akart csökkenni, a fővárosiak kezdtek ráérezni arra, hogy igenis lehet keresnivalójuk (52-55). Megnyugodni már csak azért sem lehetett, mert Vertetics a második félidő elején kiszállt a küzdelemből, kipontozódott – ahogy rajta kívül még négy klubtársa a csata végéig. Ezt követően hiába lépett el hat ponttal az első helyezett, a hatodikként zárt vetélytárs nem engedte, hogy Novák Patrikék elkapják a fonalat (56-58). A mieink a folytatásban is fegyelmezetlennek tűntek, védekezésben „elkéstek”, sokat faultoltak, nehezen tudták megvalósítani az elképzeléseiket (64-66). A forgatókönyv alig változott – pontra-pont, hibára-hiba, szabálytalanságra-szabálytalanság volt a válasz. Közben Kálló Nándor is jelezte – egy-két megmozdulással –, hogy mostanság miért követel mind gyakrabban helyet az alakulatban.
A záró felvonás négypontos vendégvezetéssel indult, s ez a differencia egy ideig nem változott (68-72). A játékban eztán is sok volt a kivetnivaló, a csapatok több lehetőséget puskáztak el, de a zárás előtt hat perccel mintha kellemesebb előnybe kerültek volna a mieink (68-75). Csakhogy hátradőlni nem lehetett, ugyanis az eladott labdák futószalagon követték egymást, ráadásul a bírók Mérész-edzőt is elküldték a kispadtól, technikai hibával. Akkor már Simon László és Körtélyesi Gergely is kipontozódott, míg Kámán meghúzódott, és később már nem is tért vissza a pályára. Ennek tudható be, hogy Takács állt a serege élére és karrierje egyik legjobb teljesítményét nyújtotta (74-80). Három perc volt vissza, négy ponttal mentünk, ám a TF egalizált. A vendégek a negyedik negyed végéig még többször vezettek néhány ponttal (83-86), az ellenfél viszont a tarthatatlan Szobi révén rendre visszajött az izgalmas párharcba – így kezdődhetett a hosszabbítás (87-87).
A hátralévő percekben tovább rágták a körmüket a szurkolók: egyik fél sem tudott meglépni a másiktól, fej-fej mellett haladtak (92-93). Mindkét csapat mindent megtett a sikerért, a Takács dirigálta (végül harmincnyolcas lett a teljesítményindexe), több lepattanót szedett veszprémiek ugyanakkor az utolsó pillanatokban jobb döntéseket hoztak.
Kosárlabda NB I/B Nyugati csoport, alapszakasz, 22. (utolsó) forduló:
Tehetséges Fiatalok-Budapest–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 97-99 (21-23, 20-22, 25-25, 21-17, 10-12)
Budapest, 200 néző. Vezette: Bognár, Varga, Szakáll.
TF: Szobi 35, Tóth 9/3, Buzás 7/3, Beák 18/6, Franczva 19. Csere: Kerkai 9, Karagity, Nyulasi, Barócsi, Bihari. Vezetőedző: Mehmedovic Merim.
Veszprém: Vertetics 4, Novák 4, Kámán 20/3, Körtélyesi 9/3, Takács 34/9. Csere: Simon 8, Sipos 7, Kálló 8/6, Oltárczy 4/3, Kováts 1, Kovács. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Mérész Csaba: – Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Nem voltunk felszabadultak és sok labdát ajándékoztunk el. Ám a kipontozódások miatt foghíjas csapatom a hajrában megmutatta, hogy van tartása. Büszke vagyok a srácokra, arra, hogy a keleti-első Konecranes-Salgótarjáni KSE-hez hasonlóan húsz-kettes győzelmi-vereség mutatóval zártuk az alapszakaszt. Nem ünneplünk, megyünk tovább, csütörtökön már a keleti-negyediket, az Óbudai Kaszásokat fogadjuk.
