Kosárlabdázóink talán a legrosszabbkor, a playoff elődöntőjének múlt heti nyitányán vesztették el szezonbeli hazai veretlenségüket (69-79), vagyis ha szigorúan nézzük: a két győzelemig tartó párharcban már nem nekik áll a zászló. A nagy tét rányomta bélyegét a teljesítményükre, játékukból hiányzott az ötletesség, a frissesség, ráadásul nem mindig voltak igazán eltökéltek. Miközben a pályán óriási küzdelem zajlott, a vetélytárs mozgékonyabbnak és gyorsabbnak tűnt. A túlzott akarás görcsösséget szült, tompák voltak, a fontos helyzetekben nem tudtak higgadtak maradni – sok dobást rontottak el –, s rendre a másiktól várták a megoldást. Ilyenformán a kombinatívabb támadásokkal szolgált vendégek összesítésben megérdemelten vezetnek egy–nullára.
– Tisztában vagyunk azzal, hogy ennél több kell a folytatásban, ha nyerni akarunk Oroszlányban, minden energiánkat mozgósítanunk kell – húzták alá a veszprémi sportolók, akik emígy folytatták: – Tudjuk, pokoli nehéz dolgunk lesz a félelmetes otthonukban, a kés ott van a nyakunkon, de eszünk ágában sincs feladni a párharcot. Néhányan már elkönyvelték, hogy innen nincs visszaút, ám mi másként gondoljuk. Hiszünk abban, hogy fel tudunk állni ebből a helyzetből. Az utolsó leheletünkig fogunk küzdeni, mindent megteszünk azért, hogy kiegyenlítsük az állást. Igazolnánk, hogy a legutóbbinál tudunk jobban is játszani. Ha így lesz, akkor a csata még nincs lefutva: jöhetne a harmadik, ki-ki mérkőzés.
Bizonyítana a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém - Fotók: foto24.hu
Vavra András, az OSE szakvezetője megjegyezte: – Az első derbin döntő volt, hogy a bakonyi kulcsembereket sikerült kikapcsolni a játékból, nem hagytuk őket a komfortzónájukban mozogni. Diadalunkat a hosszabb kispadunknak is köszönhetjük, s annak, hogy kihasználtuk a több gyakorlásból származó fizikai fölényünket. Ennek tudható be, hogy felőröltük a nyugati-első ellenállását. Odahaza hasonló produkcióra lesz szükségünk, vagy még jobbra. Minden torokra szükségünk lesz, hogy kiharcoljuk a továbbjutást.
A veszprémi csapat hét eleji gyakorlásán mindenki egyetértett abban, hogy a párbaj még nincs lefutva, a rájátszásban minden pillanatok alatt megváltozhat.
– A húsz–kettes alapszakaszbeli mérlegünk mindenkit kicsit elaltatott, sokan már aranyérmet és A-csoportot vizionáltak – idejekorán, ráadásul a feljutás sosem volt konkrét elképzelésünk – mondta Mérész Csaba vezetőedző. A múlt heti volt az idénybeli harmadik vereségünk, tehát nem történt tragédia, nem hinném, hogy szégyenkeznünk kellene. Nem törtünk össze, immár a riválisunk van lélektani előnyben, de ez most rájuk nehezedhet nyomásként. Túlzottan nem szeretnék a nyitó meccsel foglalkozni, az már történelem. Maradjunk annyiban, hogy volt tartásunk, az akarással nem volt gond, küzdöttünk becsülettel, azonban tompák voltunk, nem a megbeszéltek szerint iparkodtunk, gondot okoztak a kinti dobások, rengeteg hibát vétettünk, nem tudtunk mindegyik hullámvölgyből idejében kijönni és a szerencse sem állt mellettünk. Ezzel szemben a vendégeknél szinte mindenki jól játszott. Természetesen azon vagyunk, hogy pénteken meglepetést okozzunk, nyerjünk az „oroszlánbarlangjukban”. Ahol tényleg különleges atmoszféra vár ránk. Ha higgadtak maradunk és felszabadultan játszunk, akkor visszavághatunk, ha görcsölünk – és hullámzóan teljesítünk –, akkor a saját sírunkat ássuk meg. Úgy kell védekeznünk, ahogy tudunk, etéren nagy javulást remélek. Ám a ziccereket és a büntetőket is illik pontosabban dobnunk, mint ahogy összeszedettebbnek és fegyelmezettebbnek kell lennünk. Ha jól járatjuk a labdát, sok dobóhelyzetet alakítunk ki, bátran elvállaljuk a lehetőségeket, s azokat jó százalékban értékesítjük, akkor számunkra kedvező eredmény születhet.
