Kimaradt közeli és távoli dobásokkal, eladott labdákkal és személyi hibákkal kezdődött az alapszakasz-elsők, a playoff elődöntőiben elvérzett gárdák csatája – a pályán volt minden, mint a búcsúban, aztán a blokkokat is kiosztott Takács András jóvoltából a vendégek kaptak előbb lábra (0-5). A sérülések miatt tartalékos mieink csapatként támadtak, nem egyénieskedtek, s mivel besegítések is voltak, az idegesen pattogtató és főként kintről próbálkozó hazaiak nem tudtak közelebb férkőzni hozzájuk (3-10). Persze a nagy számok törvénye alapján, a sok hárompontos kísérletükből néhány célba ért, ám az erőteljesen és dinamikusan kosárlabdázó egyetemisták tartották a négy-hat pontos különbséget – ami lehetett volna nagyobb is, ha a büntetőknél jobban összpontosítanak (11-17). A higgadtabb alakulatunk mégis precízebb volt az ellenfelénél, jól járatták a labdát, a védelmük remekül összezárt, ráadásul a lepattanókat is ügyesen szedték (13-21). Csakhogy két tripla elég volt ahhoz, hogy az alapszakasz után abszolút ligaelső „megérkezzen” Novák Patrikék nyakába (19-21).
A felpörgött rivális a tizenharmadik percben kiegyenlített, hogy aztán azzal a lendülettel a vezetést is átvegye (23-21). Mérész-edző nyomban időt kért, mert a szurkolói által feltüzelt Szabó Péterék elkapták a fonalat, akiket ily’ módon sem lehetett megtörni, lévén, repesztettek egy tizenkilenc-kettes rohamot (32-23). Akadozott a bakonyiak támadójátéka, ziccerek maradtak ki és sok ki nem kényszerített hibát követtek el. Persze az igazsághoz tartozik, hogy feljavult a Czigler-tanítványok védekezése is, így mind nehezebb volt rajtuk fogást találni. Szerencsére a vendégek ismét ritmusra leltek, összekapták magukat és lassan kezdték kihasználni a tarjániak megingásait (32-28). Ebben az időszakban Vertetics Ádám tarthatatlannak bizonyult, faultokat harcolt ki és az egypontos sanszokat biztos kézzel értékesítette (34-34). A felek döntetlennel vonultak nagyszünetre, ahogy arra számítani lehetett, a műhelyek kemény küzdelembe bonyolódtak.
Fordulás után megint kicsit kaotikus lett a „műsor”, sok volt a sikertelen dobás, a rossz átadás és büntető (utóbbiból nyolcat, illetve hatot hagytak ki a társaságok a lefújásig), így miként az eredmény, úgy a differencia sem nagyon változott (40-40). Ezt követően hol az egyik, hol a másik csapat „lépett meg” (45-42, 48-49), valójában sem a veszprémiek, sem az észak-magyarországiak nem tudták kontrollálni a történéseket. Takács és Simon László volt ekkortájt a mieink húzóembere, előbbi pompásan szedte a (támadó)lepattanókat, míg utóbbi aktívan gyűjtögette a pontjait. Aztán ahogy korábban, két hazai hárompontos fordulatot adott a mérkőzésnek (56-49), ám alakulatunk lelkesedését dicséri, hogy a negyed végéig – a pontatlanságaik dacára – ők is hintettek két triplát (61-55).
A záró felvonásban kiütközött a veszprémieken a fáradtság, a hosszú utazás, nagyon hiányzott a soraikból Körtélyesi Gergely. Emiatt nem tudták a saját „előadásukat” előtérbe tolni, nem tudták azt megcsinálni, amit terveztek. Közben sok tiszta dobást is elrontottak. Ahogy „kókadtak el”, egyre több hibát vétettek, a temérdek távoli próbálkozást elpuskázó Oluic Dusánéknak pedig erődemonstrációt sem kellett tartani ahhoz, hogy az előnyüket tíz pont fölé tornásszák (67-55). Verteticsék a hajrában még kétszer felzárkóztak (67-60, 70-65), belátható távolságon belülre kerültek, de a végén újra labdákat adtak el (a találkozó során összesen tizenhatot, igaz, ezen összehasonlításban a másik oldal is tizennégyig jutott), így a pályaelőnyüket kihasználó tavalyi harmadik helyezett nem hagyta kiénekelni a sajtot a szájából.
Kosárlabda NB I/B, a harmadik helyért, 1. mérkőzés:
Konecranes-Salgótarjáni KSE–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 78-66 (16-21, 22-17, 23-17, 17-11)
Salgótarján, 200 néző. Vezette: Jakab, Vida, Goda.
Salgótarján: Szabó P. 11/9, Dániel 4, Helmeczi 4, Oluic 18/12, Varga. Csere: Szabó D. 9/6, Sömenek 4, Madár 10/6, Tutus 9, Béres 5, Schéda 4, Kovács. Vezetőedző: Czigler László.
Veszprém: Vertetics 13/3, Novák 1, Kámán 12/6, Sipos 5/3, Takács 14/3. Csere: Simon 15, Kálló 3/3, Kováts 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Mérész Csaba: – Noha Körtélyesi hát-, Oltárczy Máté derék- és Kováts Viktor térdsérüléssel bajlódik, így a hajrára alig maradt bevethető emberem, egészen jó derbit vívtunk. A hozzáállásunkra nem lehet panasz, amíg nem fáradtunk el, egyenrangú ellenfelek voltunk. Nincs időnk keseregni, szerdán a szurkolóink segítségével egalizálnánk az állást. Szerintem a játékosaimban maradt erő és energia a folytatásra, vagyis nem lehetetlen a fordítás. Ha bronzérmesek szeretnénk lenni, nem tartalékolhatunk.
