Talant Dujsebajev még mindig nem hiszi el azt, amit csapatával múlt vasárnap átélt. Két nappal a hihetetlen feltámadást követően – amikor csapata kilencgólos hátrányból döntetlenre tudott menteni, majd büntetőkkel győzedelmeskedett a Veszprém ellen a Bajnokok Ligája döntőjében – Dujsebajev hangja még mindig érzelmekkel teli, s csak nehezen tudja leplezni büszkeségét.
Dujsebajev számos nagy trófeát megnyert már – többek között négy alkalommal hódította el a BL serlegét –, a Kielce történelmi sikere azonban ezek közül is kiemelkedik – ismerte el a lengyelek vezetőedzője a BL sorozat hivatalos oldalának, az ehfcl.com portálnak adott interjúban.
– Mit érzett a keddi ünneplés alatt?
– Ott volt a fejemben az a kép, amikor a tízgólos szkopjei fiaskó után felforrt bennünk a vér. S amelyet követően a szurkolóink megleptek minket egyik edzésünkön, megmutatva, továbbra is a csapat mellett állnak. Ezt követően a Plock elleni találkozónkon is soha nem látott buzdítással segítettek minket. Ez nagyon erőssé tett minket. Mindig is azt mondtam, hogy egy klub akkor áll igazán szilárd lábakon, amikor megvan a kapcsolat a játékosok, a szurkolók és a vezetés között. A szurkolóink okot adnak arra, hogy mindig igazi harcosként kézilabdázzunk. Szeretném megköszönni azoknak, akik eljöttek akkor és azoknak is, akik a négyes döntőben szorítottak értünk. Ez az ő sikerük is.
– Tudott aludni egy ilyen meccs után?
– Most már jobb, de még mindig nagyon fáradt vagyok. Rengeteg érzelem ér minket, s még mindig nem hisszük el, hogy mit vittünk végig közösen. Talán egy pár hónap múlva jobban felfogjuk, mit is értünk el együtt. Számtalan nagy győzelmet ünnepelhettem már életem során, de az a siker messze kimagaslik az összes közül.
– Miként ünnepelt?
– Nem maradt erőm az ünneplésre, megittam két sört, ami ki is ütött, így mentem aludni.
– Az újabb BL-serleg miatt vagy azért boldogabb, mert csapata lehetetlen szituációból tudott fordítani?
– A Flensburg elleni mérkőzéseken mutatott teljesítményünkre vagyok a legbüszkébb, aminek köszönhetően bejutottunk a kölni négyes döntőbe. Azután talán a világ legerősebb csapatát győztük le, a Paris Saint-Germaint. Utána pedig a világ három legjobb együtteséhez tartozó Veszprémet gyűrtük le. Ahogy azt a sikert elértük, az örökké a szívemben marad.
– Az ilyen mérkőzéseken a taktika vagy a szív és a karakter a döntő tényező?
– Egyértelműen a szív és a karakter. Két nap alatt zsinórban két meccsre nehéz felkészülni taktikailag. Talán az első meccs előtt akad elegendő idő a felkészülésre, de a második találkozón már csak a gárda szívében és karakterében bízhatunk.
– Amikor a Kielce kilencgólos hátrányban volt, bátor döntés volt szabad kezet adnia játékosainak. Honnan tudta, hogy ez működni fog?
– Ez nem bátor döntés volt, hanem az egyetlen, amit tehettem. Voltaképp nem is játszottunk olyan rosszul abban az időszakban. Az ellenfelünk játszott hihetetlen formában. A kapusok, Palmarsson, Ilic, Ugalde, Nilsson és Nagy egyszerűen elpusztítottak minket. Akkor azt mondtam a játékosaimnak, hogy a védekezésünket rendezzék először, s rohanjanak előre, ahogy tudnak. Csökkenteni akartam a különbséget, hogy elkerüljük a szégyent, de ennél jóval többet kaptam a fiúktól.
– A sajtótájékoztatón azt mondta, nem teljesen boldog, hiszen a magyar kézilabdázás továbbra is szívügye. Beszélt a magyar játékosokkal a meccs után?
– Természetesen. A pályán is beszéltem velük, s a meccs után az öltözőbe is bemenetem hozzájuk. Megtiszteltetés volt velük dolgozni a nemzeti csapattal. S szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyszerű sportembereket ismerhettem meg, akik igaz barátaim is lettek. Egyszerre voltam büszke saját játékosaimra, s voltam szomorú is amiatt, hogy ilyen szituációban kellett állnom a veszprémi kézilabdázók előtt.
– Hogy lehet új célokat kitűzni azután, hogy elhódították a legértékesebb klub trófeát a klubbal?
– Az első cél, hogy mindenki pihenje ki magát. Aztán azt szeretném, ha nemzeti válogatottjukra koncentrálnának játékosaim, s azt követően pedig jön a klubvilágbajnokság Dohában. A legfontosabb, hogy megvédjük a hazai címeket, s ismét bejussunk a legjobb négybe. Csak azután gondolhatunk a BL-címvédésre.
– Grzegorz Tkaczyk, Denis Buntic, Marin Sego és Ivan Cupic elhagyja a csapatot míg Patryk Walczak, Darko Djukic, Dean Bombac és Filip Ivic csatlakozik – így a lengyel és balkáni játékosok egyensúlya hasonló marad. Szándékos döntés áll e mögött?
– Szeretnénk több lengyel játékost csábítani a klubhoz, de ez nem mindig egyszerű feladat, hiszen az alakulat színvonalát is fent kell tartanunk. A Balkánról érkező kézilabdázók sokkal könnyebben illeszkednek be Lengyelországban, mint ahogy azt a francia, német vagy spanyol játékosok teszik.
– Egy év múlva már két Dujsebajev lesz a Kielcében. Várja már a közös munkát fiával?
– Természetesen boldog vagyok, hogy együtt dolgozhatok a fiammal, amit már korábban is szerettünk volna, de akkor az Atletico Madrid csődje közbeszólt. Most itt lesz az esély a Kielcénél, de szeretném aláhúzni, hogy Alex szerződtetését nem én kezdeményeztem, a döntés Bertus Sercvasétól indult. Ő értesített a lehetséges igazolásról, s én zöld lámpát adtam a transzfernek, de nem akartam döntő tényező lenni fiam érkezésében.
– Egyszerű lesz Alexet is úgy kezelnie, mint többi játékosát?
– A pályán tizenhat fiam van, s mindegyikőjüket egyformán kezelem. Mindenki kaphat kemény szavakat vagy éppen csokoládét. Alex pont annyit fog jelenteni nekem, mint Mateusz Jachlewski, Karol Bielecki vagy Krzysztof Lijewski.
– Kaptak öntől csokoládét gyereknapon?
– Nem, ők ajándékoztak meg engem a világ legértékesebb „csemegéjével”, egy tizenkét kilós kéz alakú trófea formájában, amit még mindig nem hiszek el.
– A válogatottnál is szabad kezet ad majd a játékosainak?
– Nem, ez csak olyan „baleseteknél” fordulhat elő, mint amilyen a 46. percben történt a Veszprém ellen.
