A sérült Kámán Tamást nélkülöző vendégek pontatlan átadásokkal és dobásokkal indították a másodosztályú bajnokságot, s ha ez „bemelegítés” gyanánt nem lett volna elég, a hazaiak repülőrajtot vettek: közelről és távolról is eredményesek voltak (8-0). A mieink nem találták a gyűrűtől való távolságot, miként a holt idény teszttornáin és felkészülési mérkőzésein, ezúttal sem brillíroztak (13-3). A soraikból egyedül Körtélyesi Gergely muzsikált a képességeinek megfelelően, csapata első öt pontját az erőcsatár szerezte (...a hatodik percig), igaz, a „triplagyáros” Horváth Kristóf által dirigált ellenfél ezzel nem törődött, sebesvonat módjára – ijesztő tempóval – száguldottak a parketten (17-7). Mérész-edző többször kért időt, hogy a kábulatból felrázza az övéit, ami arra volt elég, hogy a leteremtett és gyakran forgatott tanítványai valamelyest faragjanak a hátrányukon. A törökbálintiak rendkívül pontosan – majdhogynem hiba nélkül – tüsténkedtek, ezért a sokat rontott veszprémiek nem kerültek közel hozzájuk, mi több, tovább nőtt a különbség (24-12).
A második negyed tízpontos MTK-előnnyel folytatódott, s miközben a tavaszi negyedik helyezett ezt követően is a legjobb ötösét kereste, nevezettjeik közül Simon László bokasérülést szenvedett és kiszállt az összecsapásból. Noha Körtélyesi sokáig tarthatatlan volt (…az első félidő után huszonötös teljesítményindex állt a neve mögött), s Hegedűs Attila, illetve Jilling László is igyekezett iparkodni, a pompás dobószázalékot produkáló rivális nem hagyta annyiban a dolgot (30-20). A bakonyiak képtelenek voltak gyors és agresszív kosárlabdát játszani, ugyanis a hátsó alakzatuk nem volt acélos, ilyenformán nem tudtak kemények és harcosak lenni. Mikor mégis sikerült közelebb férkőzniük (30-24), Jakab Péterék nyomban „ráléptek a gázpedálra” és ismét látótávolságon kívül voltak. Náluk mindig akadt valaki, aki átlagon felülit nyújtott (37-28). Az egyetemisták – az első húsz percben jeleskedett – Körtélyesi büntetőivel közelebb jöttek (41-36), de ezen negyed vége is a vetélytársé volt: legjobbjaik keze csak rövid ideig remegett meg, kisvártatva újra futószalagon termelték a „gólokat” (50-40).
A fordulást követő időszakban jól működött a veszprémi gépezet. Helmeczi András remek passzokkal hozta helyzetbe a társait: a vendég-hívek már azt hitték, hogy minden rendben lesz, azonban 51-46-nál nem homokszemek, hanem kődarabok kerültek az említett szerkezetbe. Később már nem találták meg a helyes opciót, és mind bizonytalanabbak lettek. Büntetők maradtak ki, az exveszprémi Szabó Tiborék a lepattanó-csatában is átvették a vezetést, a hárompontos-százalék pedig elképesztő eltérést mutatott (…a lefújásig a vendégek huszonegy triplakísérletéből kettő volt jó, a másik oldalnak ennyi lehetőségből tizenegy). A hazaiak előbb tíz-, majd hirtelen húszpontos különbséget harcoltak ki, s mire Kálló Nándorék észbe kaptak volna, 78-48-as állást regisztrált az eredményjelző-tábla. Mérész-mester hiába rendelte magához a sportolóit, azok számára lehetetlen vállalás volt a kért szituációk megvalósítása. Közben az MTK távoli dobásokkal szétbombázta az amúgy is düledező állásaikat.
A huszonötödik perctől már csak egy csapat volt a pályán, a mieink sajnos feladták a csatát – tehát a lényeges kérdések eldőltek. Talán Szűcs Péter sem gondolta korábban, hogy ekkora slamasztikában debütál majd, szerencsére ez az újoncot nem zavarta: egy védőlepattanóval vétette észre magát. A záró felvonásban egy másik tinédzser, Naményi Márk is bemutatkozott a veszprémieknél, ő egy duplát süllyesztett el a hajrában. Addig a mieink teljesen elkedvetlenedtek, mintha nem lett volna minden rendben a fejekben. Az ellen pedig köszönte szépen a tálcán kínált lehetőséget (78-52, 91-54). Persze az igazsághoz tartozik, hogy a törökbálintiaknak szinte minden bejött a találkozón; a végén már nem is törték magukat a százpontos határ eléréséért. A hatvan büntetődobást hozott meccs összképéről mindent elmondanak a teljesítményindexek: a jó erőben lévő, egységesebb és ütőképesebb Szarvas-legénység százhuszonnégy-negyvenhétre nyerte meg ezt az összevetést.
Kosárlabda NB I/B Nyugati csoport, 1. forduló:
MTK Törökbálint–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 98-63 (28-18, 22-22, 28-8, 20-15)
Törökbálint, 200 néző. Vezette: Gorka, Bognár, dr. Szakáll.
MTK: Horváth 25/15, Jakab 25/3, Mohay 14/6, Boinitzer 12/6, Szabó 6. Csere: Mészáros 7/3, Bihari 1, Baross 2, Máriás 4, Szántó 2, Bagi, Bognár. Vezetőedző: Szarvas Gábor.
Veszprém: Jilling 8/3, Helmeczi 8/3, Kálló 7, Hegedűs 10, Körtélyesi 17. Csere: Simon 5, Sipos 6, Oltárczy, Szeifert, Szűcs, Májer, Naményi 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Mérész Csaba: – Ilyen különbségű vereségnél nem szabad magyarázkodni, de azért azt mégse hagyjuk figyelmen kívül, hogy a sérült kulcsemberünk, Kámán nem állhatott a rendelkezésünkre, Simon a tízedik percig lehetett velünk, míg a Blaskovits-testvérektől az utolsó pillanatban váltunk meg. Ilyenformán a nyáron kipróbált rotációink fabatkát sem értek. Már a párharc elején sok hibát követtünk el, ami rányomta bélyegét a későbbi produkciónkra. A védekezésünk és az egyéni felelősségvállalásunk katasztrofális volt. Amíg néhányan nem hisznek abban, hogy igenis jó kosárlabdázók, addig bizony problémáink lesznek. Vagyis a jövő pénteki rangadóig elsősorban a fejekben kell rendet tennünk.
