Ahogy arra számítani lehetett, a kisebb (?) gödörbe került hazaiak felszívták magukat a megyei derbire: az első percekben náluk volt az előny, ám a jobb formában lévő vendégek rendre egyenlítettek, majd Simon László dupláival – egyszer és mindenkorra – átvették a vezetést (5-8). A presztízscsatában ettől a pillanattól fogva a mieink domináltak, az ellenfelüknél jobban koncentrálva, fegyelmezetten és pontosan tüsténkedtek. Törekedtek a rivális kulcsembereit kikapcsolni a játékból – a később megsérült csillagot, Kálmán Lászlót jól semlegesítették –, azonban Nikola Majiccal nehezen bírtak, a szerb legény egy ideig tarthatatlannak bizonyult, klubja pontjainak zömét ő szerezte (8-17). Mérész-edző tanítványai könnyebben kerültek helyzetbe és csapatként funkcionáltak, sok mindenben a vetélytárs fölé nőttek (13-23). Kis túlzással élményszámba mentek a labdaszerzéseik, a lepattanóik, hogy Hegedűs Attila blokkjairól ne is szóljunk. Mivel mindenki beletett valamit a közösbe, kezdték elbizonytalanítani a pápaiakat (13-27).
Remek játékkal búcsúztatta az évet a Hoya (archív fotó)
Kihagyott helyzetekkel folytatódott a mérkőzés, s noha továbbra is sokat mozogva védekeztek Körtélyesi Gergelyék, a kintről is betalált másik oldal ébresztőt fújt, majd szinte észrevétlenül repesztett egy tizenkettő-kettes rohamot (22-29). Kálmán-triplájával még közelebb jöttek, aztán az apróbb hibákat vétett egyetemisták összekapták magukat és újra összeszedetten – a mezőnyből jól dobva – iparkodtak. Ennek következtében megint „megléptek” (25-33), ám ekkor még Keresztes Rafaelékat sem szabadott félteni (32-35) – újra nyílt lett a rangadó. Ezt követően a vendégek az addiginál kevesebb levegőt engedtek az ellennek, elszántabbak és magabiztosabbak lettek (34-43). Megértették, jobban kell összpontosítaniuk. Jól jött, hogy Nebojsa Pavlovic elkezdett ihletett formában kosarazni: a pontjain túl lepattanókat szedett (a lefújásig nyolcat), gólpasszokat adott (három), labdákat lopott (kettő) és faultokat harcolt ki (hat). A nagyszünet előtt Vajda József, a Motax-trénere csalt mosolyt a vendégdrukkerek arcára, aki a bíróknál és az ellenőri asztalnál folyamatosan kommentálta a számukra mind kedvezőtlenebbül alakuló eseményeket (37-49). Ennyit jelentett, hogy a veszprémiek egymás kezére játszva robogtak előre.
Kámán Tamásék fordulás után is meglepően jól, – az elmúlt hetek adatsorait látva – hovatovább szenzációsan céloztak távolról: minden második próbálkozásuk jó volt a hárompontos-vonalon túlról (38-56). Ezt követően ugyanakkor felsegítették a földről a vendéglátókat, akik szigorúbbá tették a védelmüket és visszajöttek a találkozóba (46-58). A negyed első öt percében csupán tizennégy pont született, ebben a periódusban egyik fél sem termelte futószalagon a „gólokat”, sok helyzet maradt kihasználatlanul. Később Hegedűs és Kámán is begyűjtötte a negyedik személyi hibáját, s bár akadozott a gépezet, a pápaiak nem tudtak komolyabb galibát okozni. Hamarosan ismét Vajda-mester „alakítása” következett, aki megkapta második technikai hibáját, de a kispadot csak hosszú percek múlva volt hajlandó elhagyni. A sajátos intermezzo az övéit vetette vissza, hiszen a ritmusra lelt Kálló Nándorék újfent sok energiát tettek a csatába és felpörögtek (47-65). Az alakulatok a folytatásban más tempóban „muzsikáltak”, az erejükkel is elkészült, s elkedvetlenedett hazaiak leeresztettek, míg a náluknál egységesebb vendégek pompás megoldásokkal szolgáltak (48-70). Ekkortájt már csak egy csapat volt a pályán, a keményen védekezett és látványosan támadott veszprémi.
Mérész-edző a záró felvonásban is bátran forgathatta a gárdáját, ugyanis addigra eldőltek a lényeges kérdések (49-77). Jilling Lászlóék nem csak az összecsapást kontrollálták, labdaszerzésekkel és triplákkal is operáltak, legfeljebb a harminchatos teljesítményindex-szel zárt Majic okozott nekik néha fejfájást (55-83). A mieink nagy szívvel küzdöttek, s bevállalósan dobhattak, lévén, a lepattanó-csatát is megnyerték (huszonhét, ill. harmincnégy). Alighanem a pápaiak is szerettek volna túl lenni a párharcon, mert az erejük mellett a hitüket is elvesztették, miközben Sipos Ádámék mind gyakrabban késztették őket macska-egér harcra (62-95). Persze a nagy hajtásban ők is elfáradtak, de nem annyira, hogy a végén ne szerezzék meg a szurkolóik által „követelt” százpontos karácsonyi álomhatárt.
Kosárlabda NB I/B Nyugati csoport, 10. forduló:
Motax-Pápai KC–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 67-102 (20-27, 18-25, 11-25, 18-25)
Pápa, 200 néző. Vezette: Válé, Gaál, Józsa.
Pápa: Kálmán 6/3, Szanati M. 7/3, Bereczki 5/3, Horváth G., Majic 24. Csere: Keresztes 11, Hadnagy 6, Fülöp 5, Horváth A. 3/3, Szanati G., Perger. Vezetőedző: Vajda József.
Veszprém: Simon 11, Kálló 9/3, Pavlovic 21/3, Körtélyesi 7/3, Hegedűs 7/3. Csere: Kámán 14/9, Helmeczi 4/3, Novák, Jilling 20/12, Sipos 3, Naményi 6/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – Mondhatni az első sípszótól kezdve megvalósítottuk a megbeszélt taktikát, védekezésben és támadásban is úgy indítottunk, ahogy azt kértem. Voltak ugyan kisebb megingásaink, de összességében rendkívül agresszívak voltunk, nem engedtük kibontakozni az ellenfelet. Elégedett lehetek, tudniillik csapatként nyertünk.
