Vannak, akik félnek. Félnek, mert úgy gondolják, ha megvalósítanák az álmaikat, akkor elveszítenének valamit, ami motivációval szolgál számukra. Adódik a kérdés: akkor miért dolgoznak? Miért dolgoznak, ha a meghatározó pillanatokban mégsem mernek lépni? Félnek a csalódástól? Nem mindenki…
A Hepp Kupa-címvédő, bajnoki ezüstérmes Hoya-PE Veszprém újonnan igazolt reménysége, a hátvéd és bedobó poszton egyaránt bevethető korosztályos válogatott Mucza Tamás az élő példa arra, hogy az álmainkért fiatal fejjel is lehet felelősségteljes döntést hozni, a szülővárosunkat és a „komfortzónánk ölelését” pedig valami újra, ismeretlenre cserélni.
Mucza Tamás a Honvéd kötelékéből érkezett - Fotó: veszpremkosar.hu
– Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nemcsak egy csapattól, hanem egy családtól is búcsúztál a Veszprém hívószavára, hiszen a Budapest Honvéd kötelékében lett belőled az a sportoló, aki jelen pillanatban vagy.
– Így igaz, a pestieknek csak köszönhetek. Az igazat megvallva fájó szívvel is fogadták a döntésem, de megértették, hogy tizenhárom tartalmas év után új kihívásra volt szükségem. Elengedtek, sikerekben gazdag pályafutást kívántak, de hozzátették, bíznak benne, hogy egykor láthatnak majd még Honvéd mezben.
– Új kihívást említettél. Ezzel azt akarod mondani, hogy egyértelmű céllal érkeztél a királynék városába?
– Pontosan! Azt tudni kell, hogy abszolút komolyak a céljaim a kosárlabdázással kapcsolatban. Kisgyerekkorom óta egy cél lebeg a szemem előtt: az NB I. A csoportjában játszani… Itt szeretném az álmomat valóra váltani. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ehhez töretlen hozzáállás és minőségi munka szükséges, de állok elébe, Veszprémben minden más adott a sikerhez!
– Figyelemre méltó a hozzáállásod. Megfordult egy pillanatig is a fejedben, hogy esetleg nemet mondj a Hoya megkeresésére?
– Egy pillanatra sem. Úgy gondolom, óriási potenciál van a bakonyi gárdában, s azt is hallottam, hogy Veszprémben komoly célokat tűztek ki: egyszóval remek, kihagyhatatlan lehetőségnek találtam. Arról nem is beszélve, hogy Mérész Csaba vezetőedzőtől is rengeteget tanulhatok majd.
– Akkor mondhatjuk azt, hogy hosszú távra tervezel a Bakonyban?
– Ha sikerül a feljutás, akkor természetesen! És ha rajtam múlik, akkor sikerülni is fog…
– Mindjárt itt a felkészülés. Várod már az új idényt, az ismerkedést a csapattársakkal? Az U20-as válogatottal igaz, már dolgoztál a nyáron, de jutott azért időd a pihenésre is?
– Jutott persze, talán sok is volt még. Viccet félre téve, nagyon várom a felkészülést! A válogatottnál lefolytatott munka még pluszban hozzá is járult ahhoz, hogy jó fizikai állapotban vághassak neki az elkövetkezendő idénynek. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a társak barátsággal fogadnak, mert úgy hiszem, hogy családból családba érkezem majd.
