A Játékszín rendszeres látogatói tudhatják, hogy színházi élményeik közt nem igen találkozhattak eddig bábokkal. Az előadás rendezője, Bartal Kiss Rita nem is kifejezetten bábelőadásnak mondaná a darabot, hiszen a mozgásszínház elemei is jócskán fellelhetők benne.
A két ellenséges veronai család gyermekei, Rómeó és Júlia között szövődött végzetes szerelem történetét egészen különleges színházi nyelven „beszélik el”, méghozzá Nádasdy Ádám fordítását felhasználva. A rendező elmondta, négy fordítás is szóba került, mindenképpen szerették volna, hogy a nyelvezet mai legyen, így a Varró Dani-és a Nádasdy-fordítás kerülhetett szóba. Végül az utóbbi mellett döntöttek, hiszen Varró munkájának színvonalasságát nem megkérdőjelezve figyelniük kellett arra is, hogy a színészek szájába mégse nyelvtörőket adjanak.
Bartal Kiss Rita elmesélte, az egyik legnagyobb kihívás az öt felvonásos darab bábszínpadra történő adaptálása volt, hiszen a bábu nem bírja a sok szöveget. A dramaturggal közösen, Markó Róberttel igyekeztek szerkezeti formát találni, amit a bábszínház is elbír, és nem megy a dráma rovására. A nagyobb érzelmeket szonettek, dalok segítik, mozgáselemekkel kiegészülve, a szimultán jelenetezés pedig az izgalmas lüktetését adja meg az előadásnak.
Az darab első sorban a felső tagozatos és középiskolás korosztályt szólítja meg, de nincsen felső korhatár, hiszen, mint azt a rendező elmondta, a bábu nem korosztályt jelöl, hanem egy színházi műfajt, ami felnőtteknek is egyaránt szól.
