Múlt szerdán jött létre a megállapodás, miszerint Nikola Lazics veszi át a vezetőedzői széket a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém kosárlabdacsapatánál. Az 58 éves szerb szakember csapata honlapjának adott hosszabb interjút.
– Pár nap után talán már fel lehet tenni a kérdést, milyen érzés itt lenni Veszprémben?
– Korábban már voltam itt néhányszor. De most vagyok itt először hosszabb időre. Jól érzem magam Veszprémben, szép város, és ami még fontos, hogy nagyon sportos. Emlékszem, amikor Szegeden dolgoztam, és kézilabda-rangadó volt, az mindig emlékezetes volt.
– Miért döntött úgy, hogy Veszprémben folytatja a pályafutását?
– A szezon elején abbahagytam a munkát a Jászberénynél, és volt jó pár lehetőségem, hogy melyik magyar csapatot válasszam. Leültünk beszélni a veszprémi klub vezetőségével, és láttam, hogy vannak ambíciói az együttesnek. Sok gond is van, de az ambíciókból lehet építkezni.
– Szombaton már testközelből, a kispadon ülve láthatta a Honvéd elleni vereséget Budapesten. Mi a véleménye arról a találkozóról és az ott látottakról?
– Nagyon nehéz bármit is mondani arról a mérkőzésről. Látszik, hogy probléma van a gárdában. Nem volt egy jó meccs, nem játszottunk jól. Nem akarok a múltról beszélni, hiszen nem is tudom, hogy mi történt pontosan. Tudom, min kell javítani, de az idő kevés. Nehéz edzeni úgy, hogy ilyen kevesen vagyunk. Vissza kell hozni az önbizalmát az alakulatnak, mert az látszódik, hogy minőségi csapatról van szó.
Fotó: veszpremkosar.hu
– Mit gondol a Veszprém jelenlegi keretéről? Hogyan próbálja majd meg felrázni a társaságot, hogy kikerüljön a hullámvölgyből?
– Többüket ismerem. Például Medve Mátét, vagy Szabó Petit, illetve Madár Andrást. Czirbus Józsival pedig még dolgoztam is együtt. Nagyon jó a keret, minőségi játékosokkal. Kevesen vagyunk, de mindent megteszünk az edzéseken. Vissza kell hozni a srácok önbizalmát, hiszen megvan bennük az a tűz, ami kell ehhez a játékhoz, de ez a rossz széria mindenkire kihatott.
– Mik az elvárásai önmagával, a csapattal, illetve a játékosokkal szemben?
– Mindig az adott helyzetből szeretném kihozni a maximumot. A játékosokkal szemben az, hogy minden egyes mérkőzésen hozzák ki magukból a lehető legtöbbet. Ha szívvel küzdünk az összes találkozón, akkor szerintem nem lehet gond. A következő cél pedig megnyerni a Hepp Kupát.
– Korábban játszott is Magyarországon, de főként edzőként tevékenykedett hazánkban. Mely eredményeire a legbüszkébb ebből az időszakból?
– Nem tudok egy-egy eredményt kiemelni. Minden együttes más, és más képeséggel, játékosállománnyal rendelkezik. Mikor játékos voltam, a ZTE-vel döntőt játszottunk, az egy nagyon szép időszak volt. Edzőként bárhol dolgoztam, mindig az volt a cél, hogy a csapat képességeihez mérten a legjobb eredményt érje el. Tudtam, hogy a Jászberénnyel nem lehetünk bajnokok, de a legjobb öt között végeztünk, és ez az egyik legnagyobb sikere volt a csapatnak.
– Miért döntött anno úgy, hogy Magyarországot választja – előbb játékosként, majd edzőként?
– Ez egyszerű. Szeretem Magyarországot! (nevet)
– Remekül beszél magyarul…
– Köszönöm. Sok ideje élek itt a családommal, szeretem ezt az országot. Megkaptam a magyar állampolgárságot is. Az utóbbi három hónapot nem itt töltöttem. Természetesen van még mit fejleszteni a magyar tudásomon.
– Milyen típusú edzőnek tartja magát? Mind a vezetési filozófia, mind a taktikai felfogás szempontjából érdekelne a válasza?
– Minden helyzetben próbálok pozitív maradni. Mindig a legtöbbet szeretném kihozni a játékosokból és a csapatból. Ez most a fő feladat itt is. Nehéz lesz, de első körben stabilizálni kell a gárdát. Véleményem szerint a játékosok tudják, hogy képesek elérni a kitűzött célokat, és motiváltak is, hogy küzdjenek azokért.
– Van esetleg valamilyen mottója, hitvallása?
– Mindig a legjobbra törekedni, kihozni magunkból a maximumot a helyzethez képest.
– Hogyan jellemezné magát, mint magánember? Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
– Egyszerű ember vagyok. Ugyanúgy élek, mint más, korombeli ember. Különösebb hobbim nincs, ha van egy kis szabadidőm azt a feleségemmel, vagy a lányaimmal szeretem tölteni.
– Mesélne egy kicsit a családjáról is?
– Két lányom van. Mindketten Budapesten élnek. Az idősebb belső építészként dolgozik, a fiatalabb pedig a fővárosban tanul. Nagyon büszke vagyok rájuk. Csendes kis életet élünk, de nagyon szeretjük egymást, és ez az, ami fontos.
– Beszélgetésünk zárásaként mit üzen a Veszprém szurkolóinak?
– Nem szeretnék semmit ígérni. Próbálunk javítani. Ehhez időre lesz szükségünk, türelmet kérünk. Mindent megteszünk, és várjuk őket a mérkőzésekre. Szükségünk van a buzdításukra.
