Kétévnyi spanyolországi kölcsönszerződés után hazatért, sőt, már az önkéntes edzéseket is elkezdte a Telekom Veszprém együttesével a klub saját nevelésű játékosa, Ligetvári Patrik.
Április közepén érkeztem haza Spanyolországból. A kéthetes hatósági házi karantén után megkérdeztem David Davist, hogy beszállhatok-e az edzésekbe. A mester örömmel fogadott, sőt, azt is elmondta, hogy a nyár folyamán is bármikor szívesen foglalkozik velem. Fantasztikus érzés volt újra a Veszprém Arénában edzeni a kedvenc csapatommal. Azt éreztem, hogy hazatértem. A srácokat ismertem, szeretettel fogadtak, jókat beszélgettünk. Hogy mi hiányzott leginkább az elmúlt két évben? Az, hogy meccsről meccsre halljam a veszprémi szurkolókat, a világ legjobb táborát
– kezdte a beszélgetést Ligetvári, aki a 2018/2019-es kiírásban az Ademar León, a legutóbbi évadban pedig a BM Logrono La Rioja gárdájában szerepelt kölcsönjátékosként.
Ligetvári Patrik: Fantasztikus érzés volt újra a Veszprém Arénában edzeni!
Kérdésünkre hozzátette: a várható szerepéről, együttese taktikájáról egyelőre még nem egyeztetett Davis edzővel. Jelenleg az a legfontosabb számára, hogy edzésben legyen, s minél jobb formában kezdhesse meg majd a nyári felkészülést.
Ligetvári a koronavírus-járvány kitörése miatt február végén játszotta utolsó bajnokiját, az EHF-kupában március 1-jén, a spanyol Király-kupában pedig március 6-án lépett pályára utoljára. Az ezt követő időszakot menyasszonyával karanténban töltötte.
A madridi régió és Barcelona után La Rioja tartomány volt a legfertőzöttebb Spanyolországban. A legnehezebb az volt számunkra, hogy nem tudtuk, mi zajlik körülöttünk. Összességében azonban nem panaszkodhatunk a körülményekre, hiszen közvetlen veszélynek nem voltunk kitéve. A legfontosabb pedig, hogy átvészeltük a helyzetet.
A spanyol élvonal (Asobal) küzdelmeit végül május elején lezárták, a Barca – sorozatban tizedszer – bajnok lett, a második helyen a León, a harmadikon pedig a Logrono zárt.
A magyar balátlövő együttese valamennyi, tizenkilenc bajnokiján pályára lépett, melyeken 47 gólt szerzett.
A harmadik helyen álltunk a bajnokság felfüggesztésekor, de megvolt a sanszunk a második pozícióra, az előttünk álló Leónt ugyanis otthon fogadtuk volna. Kissé csalódott vagyok, mert a szezon előtt a bajnoki ezüstérmet tűztem ki magam elé célként. A pályán szerettem volna búcsúzni, de a vírus miatt ez nem adatott meg. Olyan ez, mintha belekezdenénk egy könyvbe, de nem tudnánk elolvasni. Azonban ha összességében nézem az elmúlt két évet, nagyon boldogan tekintek erre az időszakra
– fogalmazott Ligetvári, aki társalgási szinten elsajátította a spanyol nyelvet.
Az elmúlt két évben nemcsak a hispán élvonalban, hanem a nemzetközi porondon is bizonyíthatott: a León együttesével a Bajnokok Ligájában, a BM Logrono gárdájával pedig az EHF-kupában szerepelhetett. Az EHF-kupa idei selejtezőjében 9 gólt lőtt a belga Achilles Bocholt ellen, a csoportkörben pedig – ahol a Tatabányával, a német Berlinnel és a francia PAUC Handballal szerepeltek egy négyesben – további tizenkét találatot jegyzett. A sorozat küzdelmeit aztán a pandémia miatt törölte az európai szövetség (EHF).
Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az elmúlt két évben. Úgy érzem, sokat fejlődött a játékom. A pályán és azon kívül is érettebbé váltam. Mindkét csapatomban támadásban és védekezésben is jelentős szerepet kaptam. A fejlődésem szempontjából pontosan erre volt szükségem, hogy folyamatosan meccsben legyek, minél több időt töltsek a pályán. Egyénileg – erőnlétileg, taktikailag és mentálisan – is rengeteget foglalkoztak velem az edzőim, s ez a képzés nagyon magas szintű volt. A spanyol csapataim gyakorlatilag ugyanazt a játékrendszert alkalmazták, mint a Veszprém. Sok esetben még a figurák is ugyanazok voltak, csak éppen a nevük különbözött. Az igazi különbség azonban a minőségben rejlik, hiszen a Veszprém keretét jobb játékosok alkotják
– húzta alá a kiváló fizikai adottságokkal megáldott, 201 cm magas balátlövő. Kiemelte: óriási előnyt jelenthet számára, hogy megtanulta a „spanyolos” játékelemeket, így nem lesz szokatlan neki a Veszprém stílusa.
Bátran állíthatjuk, hogy Ligetvári hazatért Veszprémbe, hiszen tizenkét éves kora óta a klub kötelékéhez tartozik.
A 2014/2015-ös kiírást – amikor Balatonfüreden szerepelt kölcsönben –, valamint az elmúlt két évadot leszámítva kizárólag a bakonyiaknál szerepelt. Kulcsembere volt a Csoknyai István vezette NB I/B-s bajnokcsapatnak, amely ötpontos előnnyel nyerte meg a 2013/2014-es kiírást. Tizenhét évesen bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, szerepelt a SEHA-ligában, a 2016/2017-as idényben pedig felnőtt bajnok lett az NB I-ben.
Jelenleg az a célom, hogy minél zökkenőmentesebben beépüljek a csapatba, s minél több játéklehetőséget harcoljak ki magamnak. Mint minden sportoló, én is játszani szeretnék, s nem a padon ülni. Nagyon várom már a következő idényt. Spanyolországban arra is felkészítettek, hogy a rám nehezedő nyomást kezelni tudjam. Nos, azt kívánom, hogy minél nagyobb nyomás legyen rajtam Veszprémben és a csapat valamennyi kitűzött célját érjük el
– fogalmazott a 24 éves sportoló, akit 2022 nyaráig köt a szerződése a Telekomhoz.
A válogatott oszlopa lett
A várpalotai születésű kiválóság a 2014-es U18-as Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett a magyar válogatott tagjaként, a 2017-es junior vb-n pedig ötödik lett. A felnőttek között 2016-ban ölthette magára először a címeres mezt, első nagy tornája pedig a 2017-es franciaországi világbajnokság volt, ahol elsősorban védekezésben kapott szerepet. Az igazi áttörést aztán az idei norvég-svéd-osztrák közös rendezésű Európa-bajnokság hozta meg számára, ahol a Gulyás István, Chema Rodriguez és Nagy László vezette magyar együttes hátsó alakzatának oszlopává vált, miközben támadásban is igazolta kvalitásait.
Ami az Eb-t illeti, még mindig van bennem némi tüske, amiért nem sikerült elérnünk az olimpiai kvalifikációt. Ugyanakkor nem lehetek csalódott, hiszen a csapat minden tagja kiválóan játszott. Óriási élmény volt megélni a tornát, amelyen az egész ország mögöttünk állt. A franciaországi vb-n védekezésben kaptam szerepet, itt viszont támadásban is számított rám a stáb. Szita Zolival megosztottuk a játékperceket. Úgy érzem, mindketten élni tudtunk a lehetőséggel. A csapat nagy része az én generációm tagjaiból áll. Jól ismerjük egymást, utánpótlásszinten is jó meccseket vívtunk. Bízom benne, hogy a jövőnk is fényes lesz.
