A veszprémi kézilabda történelmét szemügyre véve kijelenthető, hogy David Davis meglehetősen komor időszakban érkezett a magyar rekordbajnok kispadjára. Emlékszem, egy akkori írásomban gyertyaként vezettem fel a trénert, hiszen arra is akkor van szükség, amikor eljön a sötétség. A spanyol vezetőedző Ljubomir Vranjest követte: utóbbi ámokfutását hosszú ideig szenvedte a klub, ám Davisnek sikerült felemelni a csapatot.
A Veszprémben töltött közel három éve alatt visszaszerezte a Telekom a bajnoki címet a Szegedtől, BL-döntőt is játszhatott a bakonyi klub, nem feledve a Magyar Kupa- és a SEHA-liga-győzelmet. Idén azonban elmaradt a legrangosabb sorozatban a legjobb négy közé jutás, ahogy a bajnoki serleg is visszakerült az örök rivális Tisza partiakhoz. Davis számára is bizonyára egyértelművé vált, a kevésbé nívós szereplés az állásába fog kerülni.
Sok sikert kívánok, David Davis! / Buena suerte, David Davis!
Így is történt: a kézilabdacsapat vezetősége a spanyol szakembert hétfőn azonnali hatállyal felmentette a munkavégzés alól. Veszprémben ugyanis az ezüst nem csillog elég fényesen. Adódik azonban a kérdés: csak az edző felelőssége a gyenge szereplés? A játékosok, a sportszakmai vezetés minden követ megmozgatott a sikerért? Nem tudhatjuk. Davisnak viszont nincs oka szégyenkezni még akkor sem, ha edzőként „megbukott”.
Ugyanis az elsőtől az utolsó percig úriemberként viselkedett: az Aréna takarítószemélyzetét sem kezelte másképp, mint játékosait. Mindig mosolygott, újságíróként jó érzés volt vele kommunikálni: ami a szívén, az a száján típusú embert ismerhettünk meg benne. Aki otthon érezte magát az országban: többször mondta, ahol a családja, ott a hazája. Veszprémben azonban a fejét követelték. Egyetlen kérdés maradt: kik követik a sorban?
