Görbicz Anita, Pálinger Katalin és Nagy László után Iváncsik Gergő a negyedik magyar kézilabdázó, aki bekerült a sportági Hírességek Csarnokába. A győri születésű és nevelésű, de pályafutása nagy sikereit veszprémi színekben elért világválogatott balszélsőt a női kézilabda Európa-bajnokság záróhétvégéjén Bécsben rendezett gála keretében iktatták be a legnagyobbak társaságába.
Iváncsik Gergő 18 éves korától 17 esztendőn át erősítette a veszprémi csapatot úgy, hogy közben 640 hivatalos mérkőzésen pályára lépve klubikonná vált, hiszen ezzel ő a ranglistavezető. Ezalatt számtalan siker részese volt, érmek sokaságát nyerte. A felnőtt válogatott tagjaként 270 mérkőzésen képviselte Magyarországot, és ezeken 696 gólt szerzett. A magyar örökrangsorban csak hárman előzik meg: Kovács Péter 323, Szathmári János 302 és Bartalos Béla 288 válogatottsággal. A nemzeti együttessel két olimpián végzett a negyedik helyen, egy világbajnokságon hatodik volt.
Amikor 35 évesen már az edzősködést, a fiatalok oktatását vállalva befejezte profi pályafutását, egy interjúban arról beszélt, hogy a kezdet kezdetén volt egy nagy célja: túlszárnyalni a világbajnoki ezüstérmes édesapját. Ezért a sokkal gazdagabb klubsikerek ellenére volt némi hiányérzete, amiért a válogatottal nem tudott fellépni valamelyik világverseny dobogójára. Talán ezt a hiányt sikerült pótolni most a Hírességek Csarnokába jutással.
Az Iváncsik család köztudottan kézilabda-dinasztia, hiszen mindkét öccse ebben a sportágban jeleskedett, és már a fia eddigi teljesítményéből is arra lehet következtetni, hogy az alma nem esett messze a fájától. A nemzetközi Handball City Festival keretében 2017-ben a Veszprém Arénában rendezett búcsúmeccsén egyszerre öt Iváncsik volt pályán egy csapatban: rajta kívül édesapja – Mihály –, testvérei – Tamás és Ádám –, valamint fia – Máté. Anélkül, hogy bármilyen terhet raknék Máté vállára, neki is fel lett adva a lecke: túl kell szárnyalni az édesapját. A genetikai, nevelési és oktatási alapokat a legjobb helyről kapta. A többi már rajta múlik. Hajrá, Máté!
