Itthon egyeduralkodó volt az akkor Fotex KC Veszprém néven szereplő gárda. Az NB I rájátszását százszázalékos teljesítménnyel nyerték a bakonyiak, nyolc ponttal megelőzve a második helyezett Pick Szegedet. A Tisza-partiak a Magyar Kupában sem tudtak visszavágni: a szolnoki döntőben a Fotex magabiztosan nyert 29-24-re. Az európai kupaporondon is vitézkedtek a veszprémiek, hiszen a Bajnokok Ligája csoportkörét szintén százszázalékosan abszolválták, a dán Skjern, a lengyel Kielce és a bosnyák Szarajevó előtt, majd az első kieséses körben két rendkívül izgalmas összecsapáson történelmük során először sikerült túljutniuk a rekordbajnok spanyol Barcelonán. Felejthetetlen volt a hangulat a Március 15. utcai csarnokban, amikor a visszavágó utolsó másodperceiben Kiril Lazarov bravúros egyéni alakítással bebiztosította a továbbjutást. Hazai négygólos győzelme után a katalánok sikeredzője, Valero Rivera el sem tudta képzelni, hogy Veszprémben kieshetnek, ezért a meccs után tajtékzott, és nem volt hajlandó nyilatkozni. Mit is mondhatott volna a gratuláción kívül?
A negyeddöntőben aztán a spanyol kisváros összevásárolt sztáralakulata, a Ciudad Real kettős győzelemmel állította meg a Fotex menetelését. Az akkor még a pályán (később a kispadról) irányító Talant Dujshebaev ellen nem sikerült megtalálni az ellenszert. De hogy jó benyomást keltettek a veszprémiek, arra a legjobb bizonyíték, hogy a következő idényben a magyar királynék városából a spanyol királyok városába csábították a Fotex két világklasszisát, Sterbik Árpádot és Mirza Dzombát. Pótlásukra Vlado Sola és Kertész Balázs érkezett.
A sikeres ősz után jöhet az eredményes tavaszi folytatás
2004 őszén is rendíthetetlen volt a veszprémi csapat. Az NB I-ben megint százszázalékos alapszakaszt produkált, a Bajnokok Ligája csoportkörében úgyszintén. A litván és a norvég bajnok oda-vissza verése kötelező feladat volt, de a német Lemgo kétszeri oktatása (idegenben öt-, itthon hatgólos győzelem) más kategóriába tartozik. Ekkor mondtam az örök maximalista Hajnal Csabának, most igazán elégedett lehet, mire a kézilabdaklub legendás ügyvezetője csak annyit válaszolt, hogy: „Még nem nyertünk semmit...” Ezzel arra célzott, hogy hiába az eddigi százszázalékos hazai és nemzetközi mérleg, az idény másik fele még hátra van. Ám a folytatásban a csapat igazolta, hogy nem a véletlen műve volt az addigi remek szereplés, ugyanis tavasszal az NB I-ben és a Magyar Kupában is sikerült újra megszerezni az aranyérmet, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében pedig ismét csak a Ciudad Real állta el az útját. Mindezt ebben az összetételben érte el Zdravko Zovko vezetőedző és Csonti Rudolf edző csapata: Buday Dániel, Csoknyai István, Diaz Ivo, Eklemovics Nikola, Gál Gyula, Gulyás Péter, Iváncsik Gergő, Kertész Balázs, Lazarov Kiril, Liszkai Szilveszter, Lusnyikov Jevgenyij, Pásztor István, Pérez Carlos, Perger Zsolt, Putics Barna, Schuch Timuzsin, Sola Vlado, Zsigmond György.
Azóta eltelt húsz év. A veszprémieknek jó esélyük van a 29. bajnoki cím és a 32. Magyar Kupa-győzelem megszerzésére a szegediekkel szemben, s a Bajnokok Ligájában is a csoport élén állnak négy pontos előnnyel, de az is tény, hogy: „Még nem nyertünk semmit.” Az egykori kétszeres KEK- és háromszoros BL-győztes Ciudad Real viszont már hosszú ideje nincs sehol...
